Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

elefántot vár. Huszonkét hónapig tart, amíg a világra hozza kicsinyét. Talán a tavaszra meg is lesz.

Bandi, a víziló künn sétál teljes hatalmas súlyában a szárazon.

A kis zsiráf nagyot nőtt. Már kétszázhatvan négy centiméter. Csaknem fölér a feje a felső rácsig. Az anyja négy méter és nyolcvan centiméter. Orá- ról-órára nő a kicsi. Lehet, hogy azóta már ismét nőtt néhány centiméterrel.

A hollókeselyű ketrecét megette a rozsda, s amíg be nem foltozzák, ő a kis ragadozók vendége. Addig is egy anyakacsa hápog a ketrecben egy tucat pelyhes kicsinyével.

A két marabu szinte karonfogvást áll egymás mellett. Olyanok, mint egy kopott, öreg házaspár.

Az álmos szemű afrikai strucc ketrecében fekete kakasok kapirgálnak. Be kell vallanunk, hogy a túzokok olyan nagyok, hogy az ismeretes közmondás kissé gondolkodóba ejt bennünket. Arra gondolunk, hogy érdemes egy napig várni, ha a veréb helyett túzokra tehetünk szert. A kíváncsi fehérszamár farkasszemet néz velünk, s a farkas szamármódra ásít. Egy kis muflon szeleburdin lefut a sziklák közül, megáll az úton, gondolkozik, aztán visszalohol. Jobb az állatok közt maradni - gondolja.

Nem mondunk neki ellent.

1934. szeptember 29., szombat, 7. old.

Kisdedek közt

N

ehezen lehet bejutni hozzájuk. Csak külön engedéllyel. A legeslegkisebb gyermekek első társas egyesülése ez, afféle kisdedkaszinó. Kisdedóvónak nevezik. Megkapjuk az engedélyt. Először járunk közöttük, de mihelyt belépünk, már maguk közé fogadnak, s a legnagyobb szeretettel csimpaszkodnak belénk.- Köszönj szépen, Ibolyka-szól rá a néni egy tearózsa-arcú kis Ibolykára. A csöpp kis lány - mindössze három esztendős —elénk penderül és nagybát- ran rákezdi:

325