Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Viharos napokon figyeltük a pesti utcát. Mennyi zokogó nő, mennyi makrancos gyerek, mennyi civakodó pár mindenfelé. Ilyen napokon több a baleset, több az öngyilkosság, több a pörpatvar, s talán még a bűnözés is nagyobb számban történik, mint egyébkor. Tengerparton, amikor vihar van, fölhúznak egy vörös lobogót vagy korongot, s ezzel figyelmeztetik az embereket, hogy jó lesz vigyázni. Hasznos volna, ha efféle szárazföldi viharok alkalmával is elhangzanék valami harsány figyelmeztetés: emberek, vihar van, jó lesz vigyázni, mert bajt okozhattok magatoknak és másnak. A sirok- kós nap ez idő szerint még nem számít „enyhítő körülménynek”.

Délceg falusi legény lovagol végig a Belvárosban a déli verőfényben. Olyan szép és hősi ez a kép, a dolmányos, napbarnított fiatal fiú a fényes szőrű sárga lovon, hogy szinte szeretnénk megrögzíteni.

Most két nyiszlett kerékpáros fiú karikáz el mellette, és fitymálódva összenevet.- Hű, de magasra ült — kiáltják oda neki. - Milyen idő van odafónn?

A legény nem felel, de látszik, hogy nem tetszik neki a kötődés, mert kicsit rövidebbre fogja a gyeplőt, s a lova táncolni kezd.

— Be van rúgva, attól táncol úgy-mondja az egyik kerékpáros. - Biztosan beszedett néhány liter jóféle kadart.

A legény vérvörös lesz, de még mindig nem válaszol, hanem jól oldalba böki a lovát, és sebesen elvágtat. A fiúk hangosan nevetnek a háta mögött. Pedig hogy irigyelték a délceg lovas legényt, s mit adtak volna, ha ők ülhettek volna a helyén.

— A harmincas számú szoba a miénk, nem felejted el? - kérdi a férj a feleségétől.- Dehogy felejtem - felel az asszony. - Hogy felejteném, hiszen tíz évig voltam harminc éves.

Pista keresztrejtvényt fejt. Egyik kérdésnél megakad.- Kilenc betűből álló, régen elhunyt magyar író neve - olvassa hangosan, majd diadalmasan bök ki egy közismert nevet.

320