Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

rakozni. Ha éjszaka járjuk a pesti utcát, itt is, ott is egy-egy női hajtűt lök félre a lábunk. Máskor egész esztendőben sem találunk egyet is. Hosszú hajú, kontyos vidéki asszonyok potyogtatják el hajtűiket a pesti aszfalton, kedves ittlétüket jelezve ezzel. Fölemeljük az egyik nemesen villogó tek- nőc hajtűt, s elábrándozunk a láttán. Hatalmas, selymesen szőke hajsörényt látunk magunk előtt, s az igazi nőt, s nőies nőt, Évát, amilyennek Adám óta minden férfi elképzelte. Talán nyugalmasabb volna itt az élet, ha gyakrabban találhatnánk női hajtűket a pesti aszfalton.

Vajon ki figyelte meg, hogy a pici gyerekek mennyire szeretnek guggolni? Mihelyt tehetik — a legcsöppebbek is -, behajlítják térdüket, s mintha az álló helyzet még szokatlan és idegenszerű volna számukra, vagy mintha túlontúl nagynak éreznék magukat, tüstént lekuporodnak. Ilyenkor olyanok, mint ugrásra kész béka-porontyok.

Ilyenkor igazat adunk azoknak a tudósoknak, akik azt vallják, hogy az emberiség tulajdonképpen a vizek és mocsarak állataiból lett a föld urává, s a levegő hősévé.

Egyik másodemeleti lakásban egy nő cigarettára gyújt, majd megfordul, s az égő gyufát hanyag mozdulattal kihajítja a nyitott ablakon. Az égő gyufa röpül lefelé, egyenest egy hajadonfőtt siető fiatalember feje búbjára, s egy pillanat alatt lángba borítja annak dús, fekete haját.

Egy szemközt jövő nő sikítozni kezd, egy szemvillanás alatt lekapja nyári kabátkáját, s ráborítja az égő főre.

Szerencsére nem történt semmi baj. A tűz, minthogy nem kapott levegőt, nyomban elaludt. De aki látta, mindenki megrémült ezen a nem várt légitámadáson, s egy pillanatra megérezte, milyen lehet az, amikor felülről, az égből, az ellenséges repülőgépekről hullanak alá a veszedelmes tüzek.

Egy urat látunk, aki barátja sétabotját nézegeti, méregeti, mustrálgatja. Nem ismerjük őt, de meg mernénk esküdni, hogy szenvedélyes vadász. Pont úgy vizsgálja, forgatja a botot, mintha puska volna. Sietve eloldalgunk a közeléből, mert az ilyen szenvedélyes vadász kezében még a bot is elsülhet.

316