Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Budapest nagyváros. Nincs is valami sok kertje, parkja, s ezt évek hosszú során minduntalan a szemére is lobbantják. Aki valamiképpen gáncsolni akarja, tüstént ezt hozza föl ellene. De járjuk csak be az utcákat, különösen Budán, kukkantsunk be csak a házak udvarába, meglepetéssel fogjuk tapasztalni, hogy csaknem minden házudvar egy kis kert. Egészen bájos, furcsa, egyéni kertecskéket látunk ezekben a házakban. Egyikben piros babvirág fut fel cérnaszálakra, másikban rezeda, muskátli és verbéna virágzik, a harmadikban fikuszok, pálmák tenyésznek csoportos bujaságban, s van olyan ház, amelyiknek közepén eperfa hullatja édes gyümölcsét. De olyant is láttunk, ahol az eperfa körül délszaki növények pompáztak. Ez már igazán nem illett össze. A legkülönösebb volt az a házudvar, ahol a rádió keresztülhúzott drótjaira is kúszónövényt futtattak föl. Túlzásnak éreztük.

Láttunk egy fehér párnába kötözött pólyás babát, akinek a párnája három helyen is fekete gyászszalaggal volt megkötve. Szegényke.

Fiatalember járja a budai utcákat, és se szó se beszéd, odaáll egy lámpaoszlop alá, átöleli, fölkapaszkodik rá, a tetejébe mászik, egyik kezével zsebéből gyufásdobozt kotor elő, és meggyújtja a gázlámpát. A másik oszlopnál ugyanez a művelet megismétlődik. Azelőtt, amíg öreg bácsi gyújtogatta a budai utcákat, bizony hosszú létrát cepelt magával, és reszkető lábakkal mászott a létrára, úgy gyújtotta meg a lámpát. Mindig féltünk, hogy7 így lepottyan. Bezzeg ennek a legénynek nem kell létra. Úgy kúszik föl, mint az evet. Akár cirkuszban is alkalmazhatnák. Sétálgat, mint valami dologtalan járókelő, s minden lámpaoszlopra fölmászik. Egészen jó mulatság lehet ...

1934. július 18., szerda, 6. old.

311