Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Az utcán hallottuk.- Nagyon tehetséges kislány a Marika. Gyönyörűen zongorázik. Ha szorgalmasan tanul, pár év múlva csodagyerek lehet belőle.

Ezt a mulatságosan képetelen megállapítást egész komolyan mondta egy nő a másiknak, s az a másik egész komolyan hallgatta végig.

A villamoson egy újabb rendelet megengedi a kalauzoknak, hogy amennyiben van elegendő hely és nincs dolguk, leülhetnek a kocsiban egy-egy percre. Pihentethetik fáradt, zaklatott tagjaikat.

Megfigyeltük, hogy milyen nehezen tudják elfogadni a kalauzok ezt az engedélyt. Le-leülnek ugyan egy-egy pillanatra, de csak féllábbal, az ülés szélére, majd hogy le nem pottyannak onnan egy-egy zökkenőnél. Olyanok, mint a gyermek, akit sokáig kordában tartottak, s később - ha már megengedik neki - akkor se tud teljesen önfeledt lenni.

1934. április 20., péntek, 4. old.

Arcélek

A

mióta a nők fölszabadultak, önálló foglalkozást űznek, kamaszfürtöt viselneknek és maguk is kenyérkeresők, felelős emberek lettek, egycsapásra megszűnt a régi világban annyira jól ismert, állandó gúny célpontja, a papucsférj. Szinte észrevétlenül semmisült meg ez az alak, vidám élcek oly gyakran szereplő hőse, akin anyáink-apáink nem is olyan régen még annyit mulattak.

A napokban láttunk egyet.

Hatvan év felé járó vidékies úr szállt föl az Erzsébet-hídnál a villamosra termetes életpárjával. A Délivasútig mentek. Ezen az aránylag rövid útvonalon a harcias feleség legalább hússzor adott férjének hangos, ellentmondást nem tűrő utasítást. Az asszony szabta meg, hogy hová üljön a férfi, hová

295