Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Apró csecsebecsék, amilyeneket ma már kislányok sem igen viselnek, vékony karikán csörgő-börgő ezüst makkocska, lóhere, dominó-kockácska. Sodrott és zománcos ezüst gyűrűcskék, s a kirakat kellős közepén kopott kék bársony tokban egy pár kékköves gyermek fülbevaló. A tok felett cédula, rajta fölírás, remek rond betűkkel: „Rendkívüli alkalmi vétel.” Az egész fülbevalócska nem „alkalmi vétel” korában, rendes, méregdrága áron se kerülhet többe kettő húsznál. Vajon mennyi lehet az ára, mint „rendkívüli alkalmi vétel?” Érdemes volna megvenni.

Láttunk egy koldust, aki estefelé, szokott helyén - a földön - ülve, rágyújtott egy cigarettára, s élvezettel füstölt. Először láttunk cigarettázó koldust. Az emberek fejcsóválva mentek el mellette.

Vajon miért? Elvégre ő is él, elvégre ő is ember. Neki is joga van egy kis élvezetre, egy kis „könnyelműségre”.

Hiába, születésünktől fogva kegyetlenek vagyunk. Elirigyeljük embertársaink örömét.

1934. március 14., szerda, 4. old.

Pesti utca

D

aliás, Brunhilda-termetű nő sétál az Andrássy ütőn a kora tavaszi napsütésben. Divatos felöltő rajta, új szalmakalap, s egy vadonatúj, divatos angol borzebecskét cibál pórázon. A kutyuska alig nagyobb, mint a jól megtermett hölgy két ökle.

A legkülönösebb a dologban pedig, hogy a hatalmas nő parányi kutyuská- ja egy jókora könyvet cipel a szájában. A kis állat - remek fogazata ellenére - alig bírja a vaskos könyvet. Le-leteszi többnyire a legválságosabb pillana284