Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

ges, hogy a gyermekek a mai áldatlan otthonokból ezekbe a jobb, derűsebb, családiasabb otthonokba kerüljenek.-i.

1934. február 24., szombat, 4. old.

Pesti utca

S

ötét, elhagyatott budai utca éjjel. Az egész utcában egyetlen ember jár, és hangosan beszél. Hangosan és nagyon bizalmasan egy láthatatlan valakihez. Amikor közelünkbe ér, látjuk, hogy nincs egészen egyedül. Hatalmas németjuhászkutyát vezet pórázon. Avval beszélget.- Látod, látod - mondja szemrehányó hangon. - Igazán nem szép tőled. Más kutya ezt nem tette volna.

A kutya némán ódalog mellette. Nem tudjuk, mit felelne erre a szemrehányásra, ha tudna beszélni. Lehet, hogy felelt is valamit, s a gazdája ért belőle. Annyi bizonyos, hogy ők ketten nem először beszélgetnek így egymással, s talán ennek az embernek a kutya az egyetlen beszélő társa, akivel éjjel, elhagyatott budai utcákon sétál és barátkozik. A különcök korát éljük. Budapest lassacskán kezd Londonhoz hasonlítani ebben. Már mi sem csodákozunk semmin.

Utóbb, valamelyik farsangi estén megszólalt a mentők telefonja.

Egy pesti lakás jelentkezett s egy úr, egyedül élő agglegény.- Rosszul érzem magam - nyögte a telefonba -, ma estére pedig jelmezes házibálba vagyok hivatalos. Nagyon szeretnék elmenni. Nem vinnének el hordágyon? Azt fogják hinni, hogy a jelmezemhez tartozik. Csíkos kórházi ruhát öltök magamra.

A mentők természtesen nem voltak hajlandók segédkezet nyújtani a farsangi tréfához. Utóbb azonban az illető úr mégis szerzett magának valaho279