Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

A fogorvosnál három fogát húzzák ki a betegnek. A keserves gyötrelem után dagadt arccal jön ki a fogorvosi rendelőből. Kinn az előszobában kellemetlen meglepetés éri. A fogorvos fiatal kutyája szitává rágta vadonatúj nyúlszőrkapalját, melyet karácsonyra kapott a feleségétől ajándékba. A beteg nézi a kalapját, majd a kutyát, s csak ennyit mond:- Hogy irigylem. Milyen jó foga van.

Kisleány hallgatja, amint a Himnuszt éneklik. Ünnepélyes arccal, komolyan figyel, majd amikor vége van, odasúgja édesanyjának:- Anyukám, majd mutasd meg nekem, hogy tép a balsors.

A hósöprő emberek a lucskos havat söprik lassú, méltóságos mozdulattal. Nyírfasöprűikkel szinte klasszikus alakjai oka pesti téli utcának. Nagyokat sóhajtanak. Fejük fölött kiderült az ég, kisütött a nap. A februári farsangvégen már korai böjti szelek lágyítják a havat. Az ég kiderült, nekik hamarosan beborul. A hó elolvad, számukra nemsokára befagy a munka.

Idősebb úriember sütkérezik a rég várt napsütésben a budai bástyasétányon. Boldogan tárja oda arcát a sugaraknak. Neki ez a jó, neki ez az egészség. A bástyasétány teljesen csöndes, csak a söprők egyenletes, lassú kaparászása hallik.

Az öregúr most kissé elröstelli magát túl nagy elégedettségében. A legközelebbi utcasöprő felé megy.

Nézze barátom - mondja. - Ez a szép idő nem tart ám soká. Egy-két nap és megint esni fog a hó. Még április közepén is hóviharok lesznek ez évben. Olvastam az újságokban.

Valamennyi utcasöprőhöz odamegy, és megörvendezteti őket.

Mintha vidámabban kaparásznának a söprők a lucskos, olvadó hóban ...

1934. február 10., szombat, 6. old.

275