Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

A forgalmas, szűk utcába tömött zsákkal rakott szekér kanyarodik be. Megáll egyik bolt előtt, s kezdik behordani róla a zsákokat. Egyik zsákhordó munkás vállára kap egy hatalmas, legalább nyolcvanöt kilós, kívül rózsaszínű zsákot, nagyot lendül vele, s egyszerre puff, a zsák leesik a földre, a sáros kövezetre, az eséstől kinyílik a zsák bekötözött szája, s egy szem- villanás alatt jókora halom piros paprika hull ki belőle, s porzik fölfelé a levegőbe. Mintha holmi hirtelen gáztámadás érte volna, hanyatt-homlok futott szerteszéjjel a kis utca népe, szemét féltve a kapuk alá. Mégjó, hogy nem a pincékbe.

Csak a kárvallott munkás állt ott egy darabig - mint katona őrhelyén -, majd lekuporodot, s hatalmas markával szedegette föl a veszedelmes fűszert. Lassacskán a többiek is előbátorodtak. Egy pillanatra valóban a hadi veszedelem hangulata lett úrrá a szíveken.-i.

1934. január 19., péntek, 6. old.

Pesti utca

A mostanában elhunyt Héber Bernátról, a Barcsay utcai gimnázium köztiszteletben álló tanáráról szól ez az Anatol France-i történet. Egyszer kétségbeesve kereste fel egyik volt tanítványa azzal, hogy a pénzintézetnél, ahol alkalmazva van, rovancsolás történt, s hogy, hogy nem -valami szörnyű tévedés folytán - harmincezer korona hiányzik a pénztárból. Esküvel fogadta, hogy nem tulajdonította el a pénzt, de tudja, hogy most mégsem veszi le róla senki a sikkasztás gyanúját, lecsukatják, s nem csak állását, de kenyerét mindenképp elveszti. Könyörtelenül kidobják a bankból.

Héber tanár úr a kétségbeesett fiatalemberre pillantott, majd szó nélkül keresgélni kezdett íróasztala egyik fiókjában. Tanári zsebkönyvet húzott elő, forgatta-forgatta, s végül is így szólt tanítványához:- Menjen haza. Legyen nyugodt. Minden rendbe fog jönni.

270