Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

Föltápászkodtak, majd ki-ki folytatta útját helyet cserélve - most már zavartalanul - tovább a járdaszegélyen.

Fehér a világ.

Egyszerre egyik hóhalom mögül fiatal cigányasszony bukkan elő. Tűzvö- rös, ráncolt bő szoknya libeg rajta. Fején vörös selyemkendő fényeskedik, izzó vörös a köténye, vérvörös a derékkötő nagykendője, piros láng lobban fekete szeméből, barna-piros arcbőréből.

Amulva nézzük. Csupa láng és tűz és izzás a hideg fehérségben.

Maga a tűzvarázs.

Kisfiú áll meg a gesztenyesütő üst előtt. Topog, fázik. Kötött pamutkesztyűbe bújtatott, zsibbadt ujjacskái közt egy tízfillérest szorongat. Orrocskája piros. Szeme sóvár örömmel mered a meleg csemegére.- Kérek tíz fillérért gesztenyét - harsogja.

A gesztenyesütő néni már szedegeti is kormos ujjaival a szeneshajú, édes gesztenyéket a rózsaszín papírzacskóba. Ebben a pillanatban azonban a fiúcska dermedt ujjai közül kipottyan a tízfilléres, beleesik egyenesen a magas, puha hóba. Agyerek utána kap, fúrja, kotorja a havat, de hiába. A pénzdarab egyre mélyebbre süpped. Amíg a hó el nem olvad, azt a tízfillérest ugyan elő nem kaparja senki. De hol lesz már akkorra a gesztenyesütő üst s a gesztenye?

A gyerek szája elgörbül. Szemébe két fényes könnycsepp szökken. Hiába vigasztaljuk. Hiába akarunk gesztenyét venni neki. Ránk se hederít. Összeszorított szájjal, makacsul, sértődötten áll odább.

Nagyon megharagudott a hóra.-i.

1933. december 28., csütörtök, 7. old.

264