Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

ausztráliait mutatott ki a statisztika. Mit bizonyít ez? Azt, hogy akkoriban Ausztriához is sokkal messzebb volt Budapest és Magyarország, mint ma.

Ami a Budapesten és Magyarországon járó különböző népek arányszámát illeti, első helyen áll - még mindig - Bécs. Ez az egyetlen város több idegent szállít nekünk, mint más egész állam (16 572). Utána következik Németország (15 752), harmadik helyen állanak az Egyesült Államok (10 196), a negyediken Nagy-Britannia (4076), az ötödiken Olaszország (3027). Külön beszámítás alá esik az utódállamok esete, melyekkel természetesen élénk a forgalom. A Hollandiából érkezők száma is megötszöröződött a békebelihez képest, a gyermekakció folytán.

Legszívesebben leveleznek a németek és angolok, különösen a nők.

Egy angoltanár levelét olvassuk, melyben az idegenforgalmi irodától azt kérdezi sürgősen, hogy hol született Széchenyi István és Rákóczi Ferenc.

Egy német hölgy hazaérkezvén elragadtatott sorokban lelkesedik Budapestért, a „Duna királynőjé”-ért, különösen az állatkertet dicséri, de szemünkre lobbantja, hogy mért tartjuk ketrecben szegény állatokat?

Roth, volt ausztráliai miniszter, aki utóbb rendkívül sokat használt országunknak, ittlétekor egyik ámulatból a másikba esett, de bevallotta, hogy csak Bécsben értesült arról, hogy Magyarország egyáltalán létezik a világon.

Mi hat az idegenekre leginkább?

Elsősorban - ez kétségtelen - a cigányzene. Akár azonosítjuk a magyar zenét a cigánymuzsikával, akár nem, örvendenünk kell ennek, el kell ismernünk, hogy nagy varázs lakozik benne, és országunk, városunk külső jellegét a külföld számára a cigányzenés kávéházak, éttermek szolgáltatják. Nekik ez merőben szokatlan, és azonnal összeolvad a tudatukban a magyarság fogalmával. A cigánykirály temetésén több amerikai vett részt. Egy amerikai újságíró, aki jelen volt, azonnal hosszú kábeltáviratot adott föl lapjának.

Vannak különcök is. Egy német hölgy épp a cigányzenét nehezményezi. Kifogásolta, hogy akárhová betoppan, a szárazfa sír, és mindegyik dal hasonlít a másikhoz úgy, hogy meg sem lehet egymástól különböztetni.

Nem kicsiny az érdeklődés a népviselet, népművészet iránt sem. Sokan vásárolnak matyó hímzést. Egy amerikai teljes magyar díszruhát vett magának. Mások tucatjával viszik azokat a gramofon-lemezeket, melyek népdalainkat vették föl.

Egy amerikai azt írja Párizsból, hogy Budapesten lehet legjobban enni, itt vannak a világ legszebb női, s annak, aki cigánymuzsikát akar hallgatni, érdemes néhány száz mérföldet megtenni. Megéri a fáradságot.

Igen sok előkelő idegen teljes inkognitóban utazik.

Hogy némelyik milyen összegeket költ el egy utazás során, és hogy milyen könnyű helyen áll a pénze, arról ezt halljuk:

24