Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

mosak, milyen fáradtak. Jobbra-balra dülöngélnek, ásítoznak, alszanak is néha, mélységes kábulatban.

Az öregasszonyok, akár a gyerekek, pilledtek. Terpedten üldögélnek a járdaszélen, a lépcsőn, a füvön. Fekete fejkendőjüket kioldották a nagy melegben. Cipőjüket lehúzták, mert nemigen szokta lábuk a cipőt. Egyik-másik már a harisnyáját is levetette. Mint otthon.

Annál hetykébben lépegetnek bokrétás kalapjukkal a legények, bársony és ebelasztin cipellőjükben a lányok.

Néhány vidéki úr egész nap pityókosan ámolyog. Nyilván így szokta máskor is.

Mennyi vasutas sapka, kis bakterházak lakóinak a fején.

Menyecske, napszín selyemben. Ragyogóbb a ruhája, mint a fejük fölött tűző napsugár.

A körmenetet váró Buda is milyen festői.

A nuncius palotán lengő sárga-fehér pápai zászló. A nunciatúra erkélyére kilibbenő fehérruhás apácák. A grófi palotákon a sok piros-fehér-zöld lobogó. Vagyont érő perzsaszőnyegek mögött nemes, ősz dámafejek az emeleti ablakokban. A földszinten urasági cselédség díszruhában.

Kétoldalt a járdán hullámzik a sok-sok ezernyi ember, idegenek is, a világ minden tájáról. A néptől megtisztított úttesten pedig, amíg az egyházi szertartás tart, galambok lépegetnek hegyesen, bátran, senkitől nem háborítva. Fényes rendőrsorfal vigyáz a nyugalmukra, amíg el nem indul a menet.

Messzire zúg az ének.

Elhalad a körmenet. A katonaság, a főurak, a közrend őrei, a cserkészek, a falu és a város egymásra dupláz a pompában, a nemes szépségben. Egy vidéki fiú kockás kerékpár-nadrágban, izzadt ingben ül egy sarokkövön, kezében újság, ráhajol, s kék irónnal keresztrejtvényt fejt.

1933. augusztus 22., kedd, 6. old.

237