Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
Zeke Gyula: A Pesti Hírlap "Pesti utca" című sorozata és a hozzá csatlakozó szövegek szerzőségéről
közöl újra. A szövegek naprakészsége persze némi csúszással értendő, ám néhány utalásból kitetszik, hogy az élmény és a megírás ideje csak ritkán vetődött túl messzire a megjelenés napjától.14 Kosztolányi, erről is szó volt már, nyilván megírt - kivált a gyermekekhez kapcsolódó - vendégtörténeteket is. Akad egy furcsa eset is: az 1934. január 5-i első tétel és a december 1-jei második tétel láthatólag egymás szövegváltozatai. Az elsőben a kávéház ruhatárosa, a másodikban a pincér segíti ki saját szemüvegével az újságot olvasni akaró, ám ókuláréját otthon felejtő vendéget. Kosztolányi, ha nem maga látta, bizonyára több változatban is hallotta a történetet, s talán szándékosan írta meg mind a kettőt. Nem szükséges föltennünk a kérdést, hogy a kettő közül melyik volt „igaz”. Fontosabb tudnunk, hogy az efféle 14 „1932. január. Ólmos eső esik” - indítja a nevezett hónap 10. napján megjelent Pesti levél című Írást. Vagy: „Szent István napján csizmák kopognak hangosan a pesti aszfalton..- kezdi az 1933. augusztus 22-én napvilágot látott Kis képek az utcáról című szövegét. Az 1934, április 20-i Körkép második tétele sem késlekedik sokat: legendásodó történetváltozatok mindig valós eseménymagra utalnak. Az olvasó a szövegtételek közt talál majd egy-egy nem budapesti vonatkozású írást is. Kihagyásukkal oktalanul csonkítottam volna mega sorozatot. Kivált becses köztük is az 1935. november 7-i Bécsi jegyzetek. Míg vállalkozásom első kötete, a Kosztolányi Dezső Pesten és Budán kizárólag már ismert és megjelent írásokból épül fel, a Pesti utca épp ellenkezőleg, szinte kizárólag - az említett két írás kivételével - kötetben eddig meg nem jelent, s a vázolt körülmények következtében mára gyakorlatilag ismeretlennek tekinthető szövegeket tartalmaz. Komoly öröm és nyereség ez Budapest és a magyar irodalom hívei számára. Kosztolányi Dezső hetvenkét évvel a halála után új kötettel ajándékozott meg minket. „Az óvodában egy reggel nagy bátran kilép a három és fél éves Gyuluska, és így szól:- Isten éltesse soká az óvónénit. Ma van a névnapom.” Gyula nap pedig - mint azóta mindig -1934-ben is április 12-én volt. 22
