Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
Tekintélyes, jól öltözött, kissé vidékies külsejű úr lép be az egyik jónevű csemegekereskedésbe. Válogat a sok finom ennivaló között, rámutat erre-arra. Sok mindent kiválaszt. Úgy látszik, nagy vendégségre készül, mert egész nyaláb holmit becsomagoltat. Finom borokat is.- Küldjék a lakásomra - mondja végül harsogó hangon.- Igenis, kérem alássan, parancsára - hajlong alázatosan a kereskedő, mert ritkaság a mai világban az ilyen „nagyban” vásárló. - Talán a címet méltóztassék bemondani, hová parancsolja.- Micsoda, maga nem ismer engem?-vág a kereskedő szavába pulykavörösen a vevő. - Maga nem tudja, hogy én ki vagyok? Akkor köszönöm. Nem kell semmi. Vissza az egész rendelés. S még feszesebben, még méltóságosabban távozik, mint ahogy belépett. Gyurka nyolcéves pesti fiú. Lelkendezve rohan az édesanyjához.-Anyukám, anyukám, vegyél a Pistának is jegyet a moziba, hiszen olyan szegény, hogy egészen „odavan ragadva” a földhöz ... 1933. július 12., szerda, 7. old. Pesti utca A Tabán zegzugos utcáit, csorba köveit egylovas kordéval járja a szemetes. A köztisztasági hivatal súlyos szekerei, gépkocsijai nem tudnak közlekedni a szűk, s girbe-gurba kaptatókon. Baktat a szemetes a kordéja mellett, s közben beszélget a lovával. Soha ilyen okos állatot. Minden odavetett szavát megérti a gazdájának. -Jobbra, Ilka, balra. A Holdvilág utcába, Ilka. A Kereszt térre. Most álljunk meg szépen. Most mehetünk, Ilka - rendelkezik a szemetes. Ilka pedig, a kordéba fogott kedves lovacska pontosan végrehajtja barátja utasításait. 225
