Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

Zeke Gyula: A Pesti Hírlap "Pesti utca" című sorozata és a hozzá csatlakozó szövegek szerzőségéről

adott írásokat nem tekinti egyenértékűeknek a neve alatt publikált szövegekkel, s ezért nem akarja felfedni kilétét. Mégsem gondolom, hogy a „Pesti utca” sorozat szövegeire Kosztolányi így tekintett volna. Ha csupán pénzt keresett volna velük, s nem lelte volna örömét bennük, Harmos Ilona bizonyára nem közölte volna férje szerzőségének tényét az utókorral. Többjei mutat azután arra, hogy nem csupán a szerkesztők és a lap többi munkatársa, de a kortárs olvasók jó része is tudta, ki írja a szövegeket.'3 Az információt azonban — igen gyakori esete ez a maguk idejében tömeges ismertséggel bíró tények eltűnésének-, épp közkeletűsége okán, senki nem tartotta szükségesnek rögzíteni. (Nem kizárt, hogy a közeli munkatársak hagyatékából - már ha közgyűjteményben őrzött és elérhető

13 Nem csupán a sorozat befejeződésének lönt ismertetett körülményei utalnak erre. Az anyag gyűjtése során a polgári kori sajtótörténetben igen szokatlannak mondható esetre bukkantam. Nagy könyvtáraink nyári zárvatartásának váltakozása miatt néhány, az Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilmtárában egyszer már megnézett lapszámot az Országgyűlési Könyvtárban utóbb újból kézbe kellett vennem. A Pesti Hírlapnak a kérdéses években nem volt külön reggeli és esti kiadása. (Ha és ahol volt, ott azt a lap szerkesztősége a fejlécen rendre jelezte. A két kiadás ilyen esetekben sok mindenben különbözhetett és különbözött is egymástól, hisz a rendszer értelme épp a nap(szak)rakészség volt.) Meglepetésemre ennek ellenére két olyan napot is találtam, amelyek - várakozásom szerint az utolsó betűig azonos - lapszámai a két említett nagy könyvtárunkban különböztek egymástól. Ráadásul - különben fel sem figyeltem volna rá - épp Kosztolányi szövege okán. Az 1934. július 14-i szám 10. oldalán található Úti napló című, még csak betűjeggyel sem ellátott szöveget - mint az író stockholmi kezelése során keletkezett egyik

anyagról van szó - előkerül még valami, a sorozat szerzőjére vonatkozó utalás. A lap hasábjain hozzá hasonló sűrűséggel közlő Harsányi Zsolt gazdag hagyatéka például az OSzK Kézirattárában jelenleg is zárt, s nem kutatható.) Kosztolányi életében emellett a neve alatt megjelent hírlapi írásaival sem igen törődött, csak egy kis részüket jelentette meg különféle kötetekben. Miért foglalkozott volna inkább a bizonnyal élvezetes ujjgyakorlatnak, kedvét serkentő heti lead- nivalónak tekintett „Pesti utca”-szövegek- kel, amelyek megírása - talán korábbi sorozata, az „Alakok” lezárása után és okán - részét képezhette belső munkatársi kötelmeinek? Ha nem tekintette is irodalmi munkássága részének őket., valamikori napvilágra kerülésük gondolata semmiképp sem lehetett ellenére.

beszámolót Illyés Gyula közlése nyomán (Kosztolányi Dezső: Elsüllyedt Európa. Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei VII. kötet. Budapest, 1943, Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt.,

246-252. old.) - Réz Pál az életműsorozat Európai képeskönyv című kötetében a Svéd napló címen összevont három szöveg középső részeként hozta. (Budapest, 1979, Szépirodalmi Könyvkiadó, 255-256. old.) Az írás ott áll az OSzK mikrofilmezett példányában a jelzett helyen, ám az Országgyűlési Könyvtár példányának 10. oldalán más található. Az eset megismétlődik 1935. június 4-én is. Az OSzK példány 4. oldalán található Pesti utca című szöveg helyén az Országgyűlési Könyvtár példányában szintén más, érdektelen tartalmú politikai cikk áll. Ismétlem, a lapszámok ezektől az oldalaktól eltekintve az utolsó betűig egyformák. Bizonyítani nem tudom, ám a két eset legkézenfekvőbb magyarázata mégiscsak az, hogy a szerkesztők a - talán valamiért későn beérkezett - Kosztolányi-írások kedvéért átszerkesztették a kérdéses oldalakat, és újranyomták a számot, hogy az olvasók kedvében járjanak.

20