Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

svájci házikó előtt, a ketrecükben illegő pávák előtt, az az érzésünk támad, hogy ezt a hegyet nem is ismerjük. Ebben az új világításban, új éghajlatban egészen mássá változott. Olykor tikkadt, poros nyárban egészen kiszikkad és összelapul. Aggastyán lesz belőle. Most fiatal erőtől duzzadó, mint az alpesi hegyóriások. Nagyszabású és vadregényes.

A konyhába pici, sárga pihés csibe kerül. Alig néhány napos. A szakácsnő szeretettel gondozza, neveli. Ebéd után az öreg szakácsnő, régi szokása szerint, néhány percre szobájába vonul, s lepihen a pamlagra. A kis csibe utánatotyog. A kis csibe már egészen elfelejtette a mamáját. Kitől tanuljon? A szakácsnő az ő mamája. A szakácsnő féloldalt dől a díványra, a csibe utánozza. Nem úgy tottyan le, ahogy ősidők óta minden csibe és tyúk teszi, hanem féloldalt fekszik ő is, ahogy ezt attól az egyetlen lénytől látta, aki őt szereti.-i.

1932. jú nius 22., szerda, 4. old.

Pesti utca

A

bolt huszonöt éve van ugyanazon a helyen. Előtte villamos robog, gépszekerek tülkölnek. Szemközt vele sétatér, padokkal.

Vajon mi minden történt ez előtt a bolt előtt huszonöt év alatt?

A járművek öt embert, három kutyát, egy macskát és tizenöt galambot gázoltak el. A síkos járdán legalább harmincán fordultak föl, egy öregúr lábát törte. Egy asszony levitriolozta a kedvesét. A rendőrök négyszer üldöztek betörőt. Ötször történt verekedés. Egy aszfaltbetyárt fölpofoztak. Részeg ember legalább száz dülöngött a körzetben. Kilenc szívbajos roham zajlott le. Néhány híres temetési menet haladt el. Egy kerékpáros nekiszaladt a villamosnak, a kerekek alá került: neki magának nem esett baja, de a kerék151