Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

redőnyhúzó segítségével sikerül lepiszkálnia a hálót meg a labdát. A kedves öregurat megéljenzik, mint az életmentőt a vízparton. Rá is szolgált az ünneplésre. Megmentette a kislányok jókedvét, a felnőttekben való hitét, akik nem hagyják őket cserben, segítik, ahol csak lehet.

1932. április 29, péntek, 4. old.

A pesti utca

A templom bezárt kapumélyedésébe egyik utcai árus asszony kifektette kisgyermekét. Pöttyös, fehér batiszthuzatú párnát tett fejecskéje alá, puha fekhelyet készített neki, s be is takarta afféle keleties mintázatú, szegény emberek otthonában gyakran található kasmírkendővel.

A fiúcska elaludt a fülledt-meleg koradélutánban. Szőke haja aranyos gyűrűkben göndörödött nyugodt, rózsás arcocskája körött, s a délszakias tűzű nap egy sugara glóriát vont feje fölé.

A járókelők lassan lépdeltek el mellette. Áhítatos szeretettel tekintettek rá.

A változott idő sok ember életét bolygatta meg gyökerében. De az ember szívós. Nem adja meg egykönnyen magát. A megtépázottak újra felemelik fejüket, élni kezdenek. Hihetetlen, hogy mi mindennel próbálkoznak nálunk az emberek. Különösen a nők találékonyak ezen a téren. Új sapka-, sál- vagy zekedivat mutatkozik, egyszerre ezrével horgolnak, kötnek, kézimunkáznak, s elárasztják vele a várost. Olyanok, akik valaha sokat utaztak külföldön, a maguk mulatságára, régi tapasztalataikat hasznosítva - néhány pengőért -, csomagolásra ajánlkoznak. Költözködő otthonok szakszerű csomagolását, téli ruhák elrakását is vállalják sokan. A meleg időben gombamódra nőttek ki az úgynevezett fagylalt-szalonok. Szerényebb igényűek még ma is pattogatott kukoricát árulnak az utcasarkokon. Kártyaszobák, kisebb145