Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

A temetőkben leszedték a síremlékek téli faköpönyegét, vitorlavászon takaróját. A sírhantokra virágot ültettek, fűmagot vetettek. A Duna langyos-fényesen csobogó habjain csónakok, regatták siklottak, a parton sok-sok fáradt öregúr sütkérezett. Cserkészfiúk feszes kurta nadrágban, ár- valányhajas kalappal meneteltek. Néhány örökifjú kiskabátban, hajadonfőn feszített. Festők kitették állványaikat, kisfiúk fényképezőgépükkel siettek megörökíteni a ragyogást. A kirakatokban hónapos retek, selymes zöldsaláta nevetett, másutt a tavasz divatos színét, a fáradt-kéket élénkké vidámította az aranyos napsugár. Az úttesten fiúk labdáztak, kislányok vajaskenyeret majszoltak. A nyitott ablakokban bodros leányfejek jelentek meg. Fecskét is láttunk s néhány külföldit is. Mindenki örült, nevetett, mindenki boldog volt. Csupán egy kis vékony kutyuska sétált még prémes bundában. Flátára szőrmetakarót borított aggodalmas gazdája.

Estefelé aztán beborult, a budai hegyek felől hűvös szél fújdogált. Hirtelen csend lett, téli csend. A madarak elhallgattak, az emberek bebújtak lakásaikba. Csak egy napig tartott a tavasz, csak egy napig tartott az öröm. Elment, itthagyta a reményt. Azt ígérte, hogy hamarosan visszajön s most várjuk, sóvárogva várjuk vissza.

1932. április 9., szombat, 4. old.

Pesti utca

N

emrégiben neves angol író érkezett Budapestre. A legelőkelőbb főúri körök látták vendégül.

Ha idegen jön hozzánk, ki-ki az egész nemzet nevében udvariaskodik vele, s fontos kötelességének érzi, hogy a látogató jó emlékekkel távozzék.

Tervet dolgoztak ki, hogy megmutogassák neki mindazt, ami nálunk nevezetes. Mezőkövesdet, a gödöllői cigányokat, a jánoshegyi kilátót, a Mező- gazdasági Múzeumot, a Margitszigetet, szóval mindent.

Először Hortobágyra akarták kivinni, s nagy társaság másnapi gépkocsi-kirándulást beszélt meg. Reggel kellett volna indulniok, együtt, megha140