Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Két óra után a maradék ételt jegy nélkül, pénz nélkül kiosztják a környékbeli koldusoknak. Olyik nap húszan-harmincan is várakoznak arra az ételre, amit a legszegényebbek hagytak meg ...-i. 1932. március 2., szerda, 5. old. Pesti utca A villamoson fiatal nő ül csomagokkal megrakodva. Egész délelőtt a boltokat járta, s most hazafelé igyekszik. A vásárlás izgalmától arca kipirult, szeme csillog. Nyugtalanul fészkelődik helyén. Ki-kinéz az ablakon, türelmetlenül ül. Lassan döcög a villamos. Szeretne már otthon lenni. Csomagjait tapogatja. Végre nem bírja tovább, fölbontja az egyiket, s kiveszi belőle a most vásárolt lenge ruhaselymet. Tapogatja, nézegeti, méri kar- ján-vállán, hogy elegendő-e, elszontyolodik, tűnődik, majd ismét földerül az arca. A selymet jól-rosszul visszacsomagolja. Most másik csomagot bont föl, abból gyapjúblúzt húz elő, két pár selyemharisnyát. Ezeket is jól szemügyre veszi. A harmadik csomagnak csak a csücskét tépi föl, s kihúzza belőle a benne szunnyadó világos tavaszi szövet csücskét. Ujjai között dörzsöl- geti. Szeretné megmutatni mindenkinek a villamosban, s megkérdezni, hogy tetszik-e, hogy olcsón vásárolt-e, hogy illik-e haja színéhez. A villamoson ülő nők - ha nem szégyenlenék - szívesen megtudakolnák, hol vette, mennyibe került, s lehet-e még ott olyant kapni? O, ebben a mi nagy szegénységünkben milyen becsülete van az árunak. Az utcán cicomásán öltözött, négyéves kislányt vezet édesanyja. Egyik utcasarkon rongyos koldus nyújtja feléjük tenyerét. Az anya megáll, kinyitja kistáskáját, erszényéből pénzt vesz elő. A kislány kéri, hogy ő adhassa át a pénzt a kéregetőnek. 134
