Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

Zeke Gyula: A Pesti Hírlap "Pesti utca" című sorozata és a hozzá csatlakozó szövegek szerzőségéről

talán az ő jelzése.) Sorozatunk eddigi elveinek megfelelően ezeket az írásokat nem közöljük itt - összegyűjtésük, a szerző személyének tisztázása a kritikai kiadás feladata lesz -, csupán azt a kettőt adjuk, amelyet a költő, mint saját munkáját, lap- kivágatként megőrzött, s a hagyatékból már Illyés Gyula is kiadott a Hátrahagyott művek ben.”1

A sorozat szövegeinek gyűjtése és első szemrevételezése során láthattam, hogy a stílusjegyek egykezűségre vallanak, mindez mégis kevés lett volna ahhoz, hogy mindenestől Kosztolányinak tulajdonítsam, s ekként bocsássam a nyilvánosság elé őket. Szükség volt valami cáfolhatatlanabb bizonyítékra, melyet végül Sáfrán Györgyi-a jelen kötet párdarabjában már szóba hozott, 1978-as (!) - repertóriuma segítségével leltem meg. Az író feleség, Harmos Ilona ott idézett, Kosztolányi Dezső Budapestje című keltezetlen gépiratában áll ez a mondat: ,A Pesti Hírlap hasábjain »Pesti utca« címen az utca apró, bájos vagy furcsa jelenségeit írja meg, hol névvel, hol névtelenül.”2

1 Kosztolányi Dezső: Sötét bújócska. Az írásokat összegyűjtötte és a szöveget gondozta Réz Pál. Budapest, 1974, Szépirodalmi Könyvkiadó,

580. old. A két Pesti utca című szöveg említett lelőhelyei Kosztolányi Dezső: Ákom-bákom. Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei Vili. kötet. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta: Illyés Gyula. Budapest, (1943), Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt., 263-265. és 268-270., a Réz Pál által szerkesztett fönti kötetben pedig a 242-243. és a 253-254. oldalak.(E helyt 34.07.07. és 34. 08.11.)

2 Harmos Ilona: Kosztolányi Dezső Budapestje. Gépirat, é. n., 4. old. MTA Kézirattár Ms 4629/8

3 A Réz Pál által összeállított és gondozott életműsorozat huszonöt kötetes. (Az utolsóknak

Kosztolányi Dezső ismeretesen 1921-től haláláig állt belső munkatársként a Pesti Hírlap szolgálatában. Irt e bő másfél évtized alatt máshová is, ám publicisztikai tevékenységének fő színtere a Pesti Hírlap volt. E hosszú időszak során nem múlt el hét, hogy verssel vagy verfordítással, novellával vagy regényrészlettel, de még inkább a legváltozatosabb tárgyakat érintő kisebb- nagyobb írásai valamelyikével ne lett volna jelen a lapban, egy-egy héten olykor több szöveggel is. Harmos Ilona közlésének jelentőségét ezért aligha túlozhatjuk el. Ha eddig okkal reménykedhettünk benne, hogy a kutatás során más lapokból további ismeretlen Kosztolányi-szövegek kerülnek majd elő3, most örömmel eredhetünk a Pesti Hírlapba.n névtelenül, illetve betűjeggyel is publikáló író szövegei nyomába. Mert - amint azt felesége döntő híradásán túl alább további bizonyítékokkal is alátámasztani igyekszem - igen kevés kétség férhet hozzá, hogy valamennyi itt közreadott írásnak ő volt a szerzője. Ráadásul terjedelmi okokból, valamint az eddig ismetekinthető Levelek - naplókat a sorozattól eltérő alakban 1996-ban az Osiris Kiadó bocsátotta közre.) Azóta három olyan gyűjtés látott napvilágot, amelyek új, kötetben soha meg nem jelent, s a kutatás mai állása szerint Kosztolányi tollából való szövegeket hoztak. Az első kettő Urbán V. László munkája. (Az élet primadonnái. Budapest, 1997, Palatinus-lntera Rt., 279 old. valamint Gyémántgöröngyök. Budapest, 2001, Magyar Könyvklub, 268 old.) A harmadik: Tere-fere. Kosztolányi Dezső írásai a Bácsmegyei Naplóból 1923-1926. Sajtó alá rendezte Botka Ferenc. Budapest - Újvidék, 2004, Balassi Kiadó - Forum Könyvkiadó, 503 (10) old.

12