Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

utcákon az istállóba. Haszontalan, neveletlen csikó. Rossz példát mutat a gyerekeknek.

Az első iskolai nap. Még nincs nyolc óra. Az elemi iskola kapuja zárva. Kisfiúk jönnek, egyre többen. Izgatottak. Vagy nagyon sápadtak, vagy lángvörösek. Egész picikék is vannak közöttük. Némelyiknek a kezét fogja a „felnőtt”, de néhányan szepegve, elhagyottan ácsorognak kis hátitáskájukkal.

Most az iskolaszolga kinyitja a recsegő tölgyfakaput. Mintha pöttöm tör- pécskék akarnák megostromolni az óriások várát. A gyerekek mind elsőül szeretnének bejutni, összegomolyodnak, tülekednek. Egyik - a legkisebb közülük-, akit jobbra-balra taszigálnak, orra bukik, elered az orra vére, végigfolyik fehér matrózblúzán. Sírva fakad.

Jól kezdődik az első nap. Ennek a kisfiúnak „meglesz a véleménye” az iskoláról.

Két nő beszélget az utcán.-X.-nével nem lehet barátkozni, csaknem mindennap fürdik. Másik két nő beszélget az utcán.-X.-nével nem lehet barátkozni. Csak egyszer fürdik naponta.

Előkelő férfiruha-boltban a fölszolgáló asztal mögött szemüveges fiatalember könyvel. Munkakabátja cafatokban lóg róla. Olyan rongyos, mintha kutyák szaggatták volna össze a ruháját. Szeretnénk leakasztani egy öltönyt a fogasról és ráadni. Az éhező szakácsra gondolunk.-y.

1931. szeptember 12., szombat, 6. old.

104