Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Pesti nyelv

liftestől hallottam, aki dajkálni szokta. A liftes elmondja a szobacicának, a szobacica a fiatalurának, a fiatalúr beírja az érettségi dolgozatába, a fiatalúrtól megtudja a tanárja, s a bérház háromszáz lakója, a telivér pesti, akivel érintkezik, nem is sejti, honnan-miért ragadt rá. Mi itt a házban már az ő nyelvén beszélünk, Juliska-nyelven. Juliska pedig halad tovább a maga útján és - állami ösztöndíj nélkül is - magyarosít. A kertben, az utcán, a pesti csibészek között teljesíti magasztos misszióját. Drága szavait úgy teszi a pesti óceánra, mint a papírcsónakokat, hadd fújja el a szél, messze- messze. Ha befullad egy-kettő, sebaj, van elég. Biztos vagyok, hogy találkozom még velük hosszú útjukon a csikágói városnegyedben. A ligeti zajban, a terézvárosi kávéházamban, és akkor már nem erdélyi szavak lesznek, de célhoz jutott budapesti szavak, az édes mieink.

Juliska, áldásom kíséri mindegyik szavad.

(A Hét, 1914. május 10. - Nyelv és lélek..., 29-32. old.)

199