Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Pesti nyelv
Csibésznyelv A z ország házában olyan boszorkákról beszéltek, amelyek nincsenek. Szomorúan olvasom, hogy szapulták a pesti csibésznyelvet, és még szomorúbb vagyok, hogy ez a nyelv, amely pillanatra csak néhány honatya képzeletében nőtt hatalmasra, alapjában nincs is. Nekünk van panaszkod- nivalónk, akiknek a nyelv a kenyerünk. Palettánkról hiányzik a budapesti szín. Evek óta figyelem, hogy igyekszik néhány kitűnő írónk életre kelteni a csenevész csecsemőt, mesterséges légzéssel és makk-kávéval. Sajnos, ez még papíron sem sikerül. Csak az pesti, amit a teremtő tehetségük alkotott, a nyelvük nem pesti. Egyelőre pár festékpöttyünk van, pár rikító jelzőnk, pár jellemző szólásunk, de attól, hogy budapesti argóról beszéljünk, még nagyon-nagyon messze vagyunk. Ha egy mondatot akarunk kipécézni, mutatóba, akkor a hetedik határba kell mennünk, össze kell gereblyéznünk, erőszakos kapcsolatba kell rántanunk a szavakat, mint a levelező-gyorsírás tanárjának, aki csak e betűvel diktálhat, s a szemész ebéd- jéről és közös ismerősünknek, a kedves, rokonszenves Ede mekg leoesé-xő\ kénytelen filozofálni. Most a szavak parancsolnak nekünk, és nem mi a szavaknak. Csibésznyelvünknek nem csak a magyarsága gyatra, de a pestiessége is. A szókincse szegényes. Évekkel ezelőtt ki akartam egészíteni azt, amit hallomásból tudok pestiül, és megszereztem két pesti csibészszótárt. Az egyiket egy rendőrtisztviselőtől kaptam, pár litografált papírlap, amelyet a rendőrség a csibészek vallatásánál használ. A másik, hitelesebb szószedetet egy tőrőlmetszett, többször büntetett csibész írta le hegyezet- len ácsplajbásszal, pár koronáért. Ha összevetem a két szótár kincsét, alig találok másfél száz szót. Ennek a kilenctized része német, egytized része pedig magyar és zsidó. Még angol, francia szókra is bukkanok, amelyek — szegények - ki tudja, mikor, ki tudja honnan és miért csöppentek ebbe a credóba. Csak az bizonyos, hogy a formák merevek, nem lehet velük beszélni, mint a párizsi argón, magunkfeledten, hogy ne érezzük állandóan a beszéd feladat voltát is. Nem kell összehasonlítanom a három ujjnyi 197
