Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Alakok

Eleven reklám

A reklám mindenütt utolér. Először alattomosan lopódzik kis papírszeleteken, étrendek szélein, villamosjegyeken kúszik felém, s a hangja csak suttogás vagy fojtott esdés; később azonban kedélyesen kezd gajdolni, a fülembe dudorász, helyet követel magának, és levetve szürke köntösét, szemérmetlen festékkel kendőzi magát; ha nincs tere a földön, felmászik a falakra, a hirdetési póznákra, a háztetőkre; ha onnan is leszorul, még magasabbra, lobogó zászlóra ugrik, és a szűz étert szennyezi be piaci zajával; azután már nincs irgalom és kegyelem; övé a mindenség; dörömböl az ajtómon, fölver álmomból, és arcomba köpi rekedt lármáját. Villax kávé, Digestol, Petrolszesz. Ti vagytok a mindennapi olvasmányaim. Rég beletörődtem abba is, hogy én már sehova se mehetek, csak Agulár Edéhez. Mindenütt Anker-kenyeret kell kérnem. A budapesti villamosokat reklámtáblákkal páncélozták föl. Unicum szesz, Barackpálinka, Szilvórium. Ez a szöveg. A kerekek verik ki hozzá a zenét. Este vörös reklámtüzek hunyorognak az éjszakába, és földi csillagok gyúlnak ki a háztetők ormán. Kis szerencséje nagy! Igazán nem nagyon lepődnék meg, ha egyszer a Göncöl-szekér megbicsak- lana, és ezt a mondást rakná ki az égbolton. Mindent elolvasok. Semmin se csodálkozom. Az arcom már olyan fanyar és bánatos, mint a Lysoform-rek- lám emberéé, aki évek óta hirdeti szegény, hogy a Lysoform az egyetlen biztos és ártalmatlan fertőtlenítőszer.

Múltkor azonban mégis megdöbbentem. Az esti órákban egyik Rákóczi úti üzlet kirakatában egy alak ült olcsó szoborpózban, ragyogó lámpák alatt, és kezében - bámész tömeg előtt - reklámtáblákat forgatott. Nem ruhabáb. Nem automata. Nem gép. Egy eleven leány. Utálatos és furcsa látvány volt. Pimasz ficsurak szeme meredt rá. Vigyorgó, bamba arccal nézték. Silány kíváncsiság oltotta szomját. A leány pedig szelíden ült. Megalázot- tan. Mozdulatlanul. Csak hegyes lakkcipői remegtek néha, mintha magába fojtott izgalma és szégyene rajtuk keresztül illant volna el. Vajon gondolta-e valaki, hogy ez egy ember? Aligha. Vajon érezték-e, hogy ennek a bábnak

98