Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

-Tessék - szól, s elém tárja asztalkáját, és a levegőbe néz. Furcsa ember. Úgy látszik, nem örül az üzletnek. Kezembe veszek egy harisnyakötőt.-Jó ez? - vallatom. - Tartós legalább?- Amint tetszik látni - veti oda. - Antilop. Én nem beszélek. Miért nem beszél? Micsoda üzletember az, aki portékáját nem magasztalja? Miért ilyen előkelő? Ez az üzleti elve? Nem értem.- Adjon inggombokat - szólok, s rásandítok. Keze a csuklójáig piszkos. Két hét óta nem mosakodhatott. Ki lehet ez a szerencsétlen? Mutatja inggombjait. Nem vagyok tőle elragadtatva. Erre azt mondja:-Ja, van itt egyéb is. Most kabátzsebéből, nadrágzsebéből dobozokat kotorász elő, kis és nagy dobozokat, ötöt, tízet, tizenötöt, mint a régi bohózatoknak az a kövér alakja, aki mindenféle holmival van kitömve, s mire kirakodik, oly sovány lesz, mint a piszkafa. De ez enélkül is sovány volt. Egy csontváz áll előttem a következő pillanatban rongyos kabátban, nadrágban. Mindenesetre vásárolok tizenkét inggombot. Tízpengőssel fizetek. Visszaad. Tizenkilenc ezüst pengőt olvas elém, s néhány fillért. Megszá­molom a pénzt. Figyelmeztetem, hogy többet adott, tévedett. Erre meg se köszönve, zavartan zsebébe gyűri az ezüstpénz halmát. Újra kezdi. Most öt pengőt és néhány fillért kapok vissza. Figyelmeztetem, hogy keveset adott, megint tévedett.- Talán rossz a szeme? - kérdezem. Nem válaszol. A visszaadással van elfoglalva. Csak aztán mondja:- Szórakozott vagyok. Meghalt a huszonhárom éves fiam. Múltkor az egész árut otthagytam valahol.- Mikor halt meg a fia?- Két éve. Zsebeit megint kibéleli portékáival. A tizenöt doboz megint helyet kap a testén, s már indul is, mint valami mozgó bolt. Látom, amint előreballag, hunyorog a villanyfényben, aztán kifordul a kiskocsma ajtaján, az őszi éjszakába.- Lám - gondoltam -, ezen segíteni szerettem volna. De nem lehetett. Ez nem üzletet akar kötni, mint a többiek. Mást akar ez, szegény. Megsem­misülni... A pincér hozza vacsorámat. Jó étvágyat kíván hozzá. {Pesti Hírlap, 1934. december 8. - S, 319-322. old.) 89

Next

/
Thumbnails
Contents