Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán
Az életmű budapesti vonatkozású szövegeinek egybegyűjtésével fel- és meg kívánom mutatni, hogy a Budapestre nagyobb prózáiban és a novelláiban figyelmet nemigen fordító Kosztolányi nemcsak ismert verseiben szólította meg a várost, de páratlanul gazdag hírlapi publicisztikájában mindenestől együtt is élt, együtt lüktetett vele. Bizonyítani igyekszem, hogy e teljes egészében föl még mindig nem tárt szövegtest a várostörténet művelői számára is szellemi leletekben gazdag vidék, ahová érdemes ellátogatni. részekre szabdalta epikáját, tartalmatlanságra kárhoztatta lírájának egy részéi, szétforgácsolta tehetségét" - summázta a még 1955-ben megírt könyve mondandóját. (4z erkölcsi normák felbomlása. Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában. Budapest, 1957, Kossuth Könyvkiadó, 142. old.) a Mint oly sok minden Kosztolányi körül, ez is Réz Pál érdeme. Tükörben. Kosztolányi Dezső. Összeállította: Budapest, 1993, Századvég, 393-399. old. Rónay László monográfiájának (Kosztolányi Dezső. Budapest, 1977, Gondolat) „Életrajzi adatok"-ját (299-301. old.) említhetjük még. 4 Harmos I lona megmenekülésüket követően 1945 február végén jutott vissza először a romokhoz. „A ház elpusztult. (...) Bemászok a romhalmazon keresztül (...) Az uram íróasztalának egyik fiókja hiányzik, kéziratszekrényének az oldala. A fal mellett a könyvespolcokon ott sorakoznak a könyvek, csaknem teljes számban. Az egyetlen, ami senkinek se kellett. A képeket csaknem mind elvitték. Szakértő tehette, néhány névtelen és gyengébb művész képét otthagyta s a sérülteket is. Levelek, fényképek, kéziratok összevissza áradata a ferdén lesüllyedt padlókon. Annyi erőm sincs, hogy lehajoljak s fölvegyek belőlük akár egyet is.” (Kosztolányi Dezsőné: Tüzes cipőben. Budapest, 1948, Káldor György Könyvkiadóvállalat, 168. old.) ő maga nem írt többet róla, ám nem ez az utolsó Az említett Kosztolányi-irodalom bővelkedik ugyan analitikus szövegekben, ám máig nincs Kosztolányi-életrajzunk. Az életút legfontosabb tényei után kutatva mindössze egy kisebb igényű életmű-kronológiára támaszkodhatunk.3 Miután Kosztolányi minden bizonnyal igen gazdag kéziratos hagyatékának döntő része a költő Logodi utcai házát ért 1944-es bombatalálat során elpusztult4, a további feltárás fő forrása már mindörökre Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona férjéről szóló - felbecsülhetetlen értékű és kitűnő - visszaemlékezése5 és Kosztolányi kiterjedt levelehíradás Kosztolányi felbecsülhetetlen értékű könyvtáráról és a kézirathagyatékról. Sátrán Györgyi 1978-ban tette közzé becses kutatási segédletét. (,Kosztolányi Dezső hagyatéka. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona hagyatéka. Hitel Dénes gyűjteménye. Budapest, 1978, MTA, 177 old.) Ennek bevezetőjéből megtudjuk, hogy nem vesztek oda mind „a Tábor utcai ház romjaiból kimentett maradványok, töredékek. A borítékokra, palliumokra [Kosztolányi] ráírta jellegzetes zöld tintájával: »Édesapám levelei«-»írói levelek« (utána betűrendben fölsorolta a neveket). Az összegyűrt lapokat kisimítottuk, a tépetteket ragasztottuk, néha még malterhulladék is akadt közöttük. A Kosztolányi-hagyaték maradványait özvegye és fia mentette ki a romok közül (...) A hagyaték a költő özvegyének halála után került Kosztolányi Ádámtól az MTA Kézirattárába.” (7. old.) Ám igen valószínű, hogy nem mindenestől. Karinthy Ferenctől származik az a- hozzám Réz Pál közlése révén eljutott -, híresztelés, mely szerint a csak 1980-ban elhunyt, idegbeteg és alkoholista Kosztolányi Ádám gyakorta fizetett különféle kocsmáiban apja kézirataival. Tán ez lehet a magyarázata, hogy aukciókon még ma is felbukkan egy-egy belőlük. 5 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1990 [1938], Holnap Kiadó, 306 old. (A továbbiakban: KÉ) 8
