Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán
túl további tizenhárom hosszabb-rövidebb írást sorolhatunk fel,81 nem is beszélve a bújtatott szövegrészletekről. Ám elolvasván őket némi csalódással, ki nem elégített várakozással állnának föl mellőlük. Sosem derül ki, mely vonalon ülünk, az erős hangulatképek sosem hoznak akár egyetlen megnevezett utcát vagy épület sem, a belső tér leírása rendre hiányzik, sosem tudjuk meg, hogy egy, kettő vagy három kocsiból álló szerelvényen ülünk, és így tovább. Kizárólag két kérdés körül forognak e szövegek, a sínhalál és a szűk térbe zárt, ismeretlen emberek közti újfajta kapcsolatok és szembenállás (vagy -ülés) kérdései körül. (Épp azért hoztuk a fönt említett két írást, mert a szakma finom részleteinek feltárása révén valamelyest kilógnak e sorból.) Kosztolányi ez irányú vonzalmát Harmos Ilona is említi: „Délelőtt, egy-másfél óra alatt beszáguldottá a várost. Boszorkányosán gyors volt. Pedig nem is mindig járt gépkocsin. Robogó villamosokra, autóbuszokra ugrott fel, örökösen abban a veszélyben, hogy valami baleset történik vele. Gyakran rémített meg azzal, hogy bevallotta: »Ma csaknem a villamos alá kerültem. Az emberek már sikoltoztak.« Egy ízben, a József körút és a Baross utca sarkán, hajszál híja volt, hogy halálra nem gázolta egy szemközt jövő villamos, amikor a másikról egy csomó gramofonlemezzel a kezében leugrott, és végigvágódott a havas-síkos utcakövezeten. A sok lemez mind darabokra tört. sí í, 143. old.; F, 285. old.; H, 165., 337. old.; É, 122., 125., 139., 206., 219., 264., 324., 407. old.; S, 242. old. 82 KÉ, 223. old. 83 A komoly tehetségek közül - amint azt szövegeinek Első gondolatom - mesélte azután otthon - a morfium volt. Azt hittem, hogy lábomat levágta a villamos. Azzal, hogy villamosbaleset éri és levágják a lábát s ennek kapcsán a morfium gondolatával gyakran játszott.”82 Az olvasó figyelmét nem fogja elkerülni, hogy az utolsó részbe tett 1923-as Pesti Hírlap- beli Nyári panoráma A Hétben 1914-ben publikált Izzó pesti dél a háború előtt új bevezető résszel megfejelt, néhol enyhén átírt, ám sok helyütt egész bekezdéseket megismétlő szövegváltozata. Saját magától mindenkinek joga van lopni, s a megélhetéskényszer sokakat rávitt ennél súlyosabb svindlire is.83 Nem ezért érdekes tehát a dolog, hanem a nagy időbeli eltérés miatt. Az a szűk évtized ráadásul a modern kori Európa legdöntőbb civilizációs töréshatárát öleli át: az első világháború után sehol és semmi nem lehetett többé ugyanaz, ami annakelőtte volt. Kosztolányi mégis mindkét időben érvényesnek tartotta „a nagyváros undok, állati életé”-ről leírt szavait, ami megítélésünk szerint nem pusztán az ő tömegektől való irtózását mutatja, de legalább ennyire utal e tömegek nagy civilizációs törés alatti társadalmi folytonosságára is. Megjegyzem végül, Réz Pál tanácstalanságában osztozva84, hogy a Budapest- Tíz kerület, tíz képben címmel ellátott 1925-ös szöveg láthatólag sorozatnak indult, ám a folytatásnak magam sem bukkantam a nyomára. (Itt se hagyjuk szó nélkül: cseppet sem véletlen, hogy az első - és a jelek szekiadója, Vagha Kálmán is szóba hozza - elég csak az e tekintetben árulkodó önismétlésekbe forduló Cholnoky Lászlóra utalnunk. Piroska. Budapest, 1971, Szépirodalmi Könyvkiadó, 635-636. old. 84 H, 546. old. 38
