Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán
kedvéért kellett megtoldanunk az „és más vendégterek” kitétellel. S a kávéház e kitüntetett szerepe a kávés nyilvánosság többi intézményének - a cukrászda, a kávémérés - társaságában is megmarad. Cukrászdáról egyszer ugyan, amint látják, írt Kosztolányi, ám láthatólag csak az Alakok kötet cukrászfigurája kedvéért. A kávéházak számát a városban rendre másfél-kétszeresen felülmúló - s amazokkal úgyszólván egyidős - kávémérésekről már nincsen önálló szövege, jóllehet az itt is olvasható írásokban (Izzó pesti dél a háború előtt, Budapest, IX., Pesti képeskönyv) elszórt érintőleges megjegyzései igen értékesek. A kávémérés - szakma- és társadalomtörténeti forrásokból származó utólagos tudásunkat alátámasztva - a szegényebb ferenc- és józsefvárosi néprétegek kávés helyeként jelenik meg nála, jellemző módon a kávéháztól mindig határozottan elkülönítve. Az „O, én szeretem a bús pesti népet...” kezdetű versben már egyenesen a kávéházból kitaszítottak nyomott hangulatú menedékhelyeként áll előttünk. Rendkívül becses végül a jelen kötet párdarabjában, a mindeddig ismeretlen írásokat tartalmazó Pesti utca című összeállításban található Terülj asztalkám című 1930-as szöveg, amelyben Kosztolányi több automata-büfébe is ellátogat. Kosztolányi törzskávéházai Egyetlen kérdést kell tisztáznunk még: hová járt Kosztolányi, mely időben mely zi KÉ, 138. old. kávéházak voltak a törzshelyei. Ha levelei és a saját kávéházi szövegei nem igazítottak is el, felesége kötetei és más kútfők a segítségünkre lesznek. A kezdeti évekről írja Harmos Ilona: „Még kis kávémérésekbe, józsefvárosi kurtakocsmákba jár enni, de már megjelenik a Baross kávéház »balszélfogójánál« is és nagyobb szabású éttermekben. Szeret jól enni. Sok feketekávét iszik. Jó szivarokat szí. A Baross kávéház asztalánál Pethes Imre férkőzik közel a szívéhez és Cholnoky Viktor, de örömmel tanul Hevesi Sándor, Márkus László s a különc Rozsnyai Kálmán szavaiból is.”71 A Karinthyról szóló kötetében pedig így ír: „Kezdetben a Józsefvárosban tanyáztak, a Gutenberg téren levő vendéglőben, a Baross és a Valéria kávéházban, főképpen a háború előtt, a húszas évek végéig a New-York lett az otthonuk, de esténként leginkább minálunk, a Tábor utcában kötöttek ki.”72 A föntebb is említett Gutenberg téri vendéglőről, valamint a Valéria és a Baross kávéházról eddigi ismereteink szerint Kosztolányi nem írt-a helyeket bizonyosan azonosítható — önálló verset, prózát vagy cikket, annál többet a New-Yorkról, melyeket mind itt talál az olvasó. A Baross kávéházbeli Balszélfogó társaságot illetően mégis szerencsés helyzetben vagyunk. Mindennapjaira a már ismert visszemlékezések mellett Halasi Andor egy kései, gépiratos visszatekintése révén is bennfenntes pillantást vethetünk: „A Baross kávéház jelentette a Józsefvárosnak azt a szellemi központot, amit a 72 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról. Budapest, 2004, Nórán, 81-02. old. 33
