Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

(A budapestiség hiánya a regényekben és a novellákban fontos kérdés, még visszatérek rá.) Az ídőív láthatóvá tétele érdekében a fejezeteken belül az első megjelenés rendjében hozom a szövegeket.

Kávé és dohány

A hírlapi cikkek, tárcák, kisnovellák - és nem kevésbé a versek-sokaságából is kitűnik, micsoda szoros viszony fűzte Kosztolányit a kávéházhoz. E kapcsolat jelentőségét aligha túlozhatjuk el. De nem is a kávéházzal, magával a kávéval kell kezdenünk. A kávéfüggő írók sorát kétségkívül Kosztolányi vezeti a magyar irodalomban. „A kávé volt legkedvesebb itala...” - írja Harmos Ilona.41 S igaz, ha közelítünk e szenvedélyéhez, lénye egészéhez jutunk közel. „Akár boldog, akár szenved, szünet nélkül dolgozik és szünet nélkül cigarettázik és eszik és iszik, főképpen iszik. Nem szeszes italt, csak kávét, teát, de úgyszólván kora reggeltől késő estig: »inni és írni« szavak mágikus kapcsolata önkéntelenül is felötlik, ha őrá gondol az ember. Ötpercenként csenget, kér valamit, legtöbbször sötét kávét...”42 Tehát - s elsőként erre kell fölfigyelnünk - cigaretta és kávé. Nem alkohol — nikotin és koffein. Magányos szenvedély egy olyan kultúrában, amelyben szinte mindenki ivott és iszik, és ennek folytán a mámor és részegség szavak egymás megfelelőivé silányultak. Kosztolá41 KÉ, 183. old.

42 KÉ, 216. old.

43 Miről mondott le? Ignotus, Kosztolányi Dezső és

nyi Az ihlet perce (1907) ismert első versszakában - vegyük észre ezt is! - szinte visszaköveteli magának a szót:

„Fejembe szállott a fekete méreg,

szemembe fürge részegség piheg, Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek, Mint a komoly, vidám keletiek.” Harmos Ilona emlékregényének különösen becses fejezete az „Egy nap”, amelyben a még egészséges Kosztolányi átlagos napján vezet végig minket. Ha ebben - kettőnek véve a „néhány”-at - összeszámláljuk a naponta ivott „sötét kávékat”, tizenkettőig jutunk. Nem lehet sok „költői túlzás” tehát ebben az 1934-es nyilatkozatában, melyet az Esti Kurír „Miről mondott le?” című körkérdésére válaszolva adott: „Lemondottam napi hatvan cigarettámról, napi egy liter feketémről, melyet - amint észreveszik - még mindig csökönyösen az én cigarettámnak és az én feketémnek nevezek, annak jeléül, hogy titokban még mindig nem mondottam le róluk.”43 Otthoni mérleg ez, nem kávéházi már, mert - tudjuk meg a kötetből - a „legjobban otthon szeretett lenni. A háború óta nemigen járt kávéházba, főképpen nem dolgozott kávéházban.”44 Ami pedig a dohányzást illeti, már betegen, 1934 szeptemberében adta ezt az interjút is: „A cigerettáról nem tudok értekezni, csak vallani mámorosán. Minden írásom előtt és után cigarettafüst lengedez, s életem jó és rossz emlékeit a legkülönbözőbb korszakokból cigarettafüst itatja át. (...) íróasztalomon mindig láng

Megyery Sári nyilatkozatai. Esti Kurír, 1934. november 7., 4. old.

44 KÉ, 250. old.

24