Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Városi lélek

lók arra az időre, mikor nekünk is lesz amerikai telefonunk, a zsebünkben hordjuk a hangtölcsért, a kagylót, az összes szavak lehetőségét, ráállunk a villamossínre, a testünk elektromos teleppé válik, beszélhetünk akárkivel, aki — valahol messze - egy másik villamossínen áll. Csak utópisták álmodtak ilyen szépet. Hogy állandó közösségben legyünk mindazokkal, akik élnek, hogy egy fél másodpercig se áporodjanak el lelki gondjaink, hogy folyton valljunk, kérdjünk, gyónjunk, minden percben új, tiszta, egészséges helyzetet teremtsünk. Mennyi idegorvost tenne fölöslegessé egy ily technikai vívmány. Ez a közösség a költők ábrándja, az, ami megint felragyogtatná e szót: emberiség, az egy akol és egy pásztor bibliai álma.

Egyelőre azonban, nagysád, kedves nagysád, mégis kössön össze a barátommal, a kiadómmal, a szabómmal, a fogorvosommal, kössön össze a jelennel, az ég szerelmére kössön össze: az élettel.

{A Hét, 1913. április 20. -Á, 634-637. old.)

214