Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

hasonlóságot; merész kalapokat gyűrt a fejébe, napsárga, lila vagy égőzöld nyakkendő-csíkot csorgatott a mellénye közé, játszott, tanult, készült, új, egyéni melódiákat keresett, forradalmi erővel vágott neki az úttalan, új poézisnek.”35

Lányi Viktor - Hedda bátyja - zene- kritkus, műfordító és hírlapíró is mindvégig közel állt Kosztolányihoz. O 1941-ből tekint vissza a korai évekre: „...jelképes értelme van annak, hogyha a fiatal Kosztolányira emlékezve a Baross utcai diákszobáról beszélek. Nekem ez gyűjtőfogalom. Értek alatta több pesti hónapos szobát, ahol a fiatalon feltűnt szabadkai filozop- ter-költő a kilencszázas években lakott, tanult és dolgozott. Emlékszem két Üllői úti lakására is. Az egyik a 32-es számú házban az egykori Medikus kávéház felett volt [Lányi Viktor téved, a Medikus kávéház a 30-as számú ház utcaszintjén állott, s amint föntebb láttuk, e házban lakott Kosztolányi. - Z. Gy.], a másik az Üllői út és József körút sarkán. Emlékezésem kiterjed az egész akkori diáknegyedre, amelyet a Kálvin tér, a Baross utca, az Üllői út és a Nagykörútnak a Baross és a Valéria kávéházak között húzódó vonala határol. Ennek a területnek némely olcsó lakásos bérkaszárnyájában, kisvendéglőiben, kávéházaiban és kávécsarnokaiban erjedt, zajlott, mégpedig jórészt Kosztolányi Dezső körül, az irodalmi újjászületés. Azonkívül persze a Tudományegyetem bölcsészfolyosóján, amely akkor még az Egyetem téri középponti épületben leiedzett.

Maga a Baross utcai diákszoba nekem azért különösen kedves és emlékezetes, mert ott laktam rövid ideig együtt Kosztolányival 1907. őszén. (...) Mire emlékszem világosan ebből az időből? Mindenekelőtt a könyvekkel, jegyzetekkel megrakott íróasztalra, amely mellett esténként, de néha kora hajnalban is petróleumlámpa fényénél dolgozott Kosztolányi, mert villany nem volt a lakásban. (...) Kosztolányi Dezső befejezetlenül hagyva az egyetemi szaktanulmányokat, jól kereső író és újságíró lett, de igénytelen, diákos életmódján alig változtatott. Együtt lakott Árpád öccsével, aki az orvosi egyetemet látogatta. Medikus volt, mint mondottam, az Árpáddal egyidős Brenner Jóska, azaz Csáth Géza is. Az ő révükön széplelkű, fiatal orvostanhallgatók is bejáratosak lettek a Kosztolányi lakásba, és összeismerkedtek Désiré író és esztéta barátaival. Ezek nagyon sokat éjszakázó, dekadens voltukban tetszelgő, különcködő fiatalemberek voltak. (...) Voltak esték, hogy a Baross utcai szoba egyik sarkában medikusok okoskodtak és bolondoztak, a másikban egetverő irodalmi »duma« folyt.

Kosztolányi, noha a külsejére nem sokat adott, fölényes arisztokrata volt ebben a kompániában. (...) Házon kívül többnyire étkezéseknél verődött össze a diák- és írókompánia. Ha kicsit jól ment a sorunk, és nem kellett az olcsó, komisz józsefvárosi diákétkezdékre fanyalodnunk, akkor többnyire a Sándor téri Gutenberg-palotában levő kis polgári étteremben ebédeltünk. Ide volt járatos Kosztolányi udvartartása.

35 Halasi Andor: Élő irodalom. írói arcképek, vázlatok, kritikák. Budapest, 1919, Benkő Gyula Udvari Könyvkereskedése, 39. old.

20