Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Pesti nyelv

Nyelvtisztítók és nyelvpiszkítók

(Részlet)

A

nnál inkább megdöbbentünk, hogy egy magyar irodalmi közlöny szerkesztője eleve hiábavalónak jelzi törekvésünket. Miért veti meg és becsüli le ennyire az emberi szellem hatóerejét, melyben különben szentül hisz? A háborús uszítok szoktak előállni azzal, hogy háborúk mindig voltak és lesznek, ennélfogva hiábavaló ellenük küzdeni. Akik hisznek az életben, mégis küzdenek a háborúk ellen. Mi is küzdünk nyelvünk jogáért, mert hiszünk életrevalóságában és nagyrahivatottságában. Aztán bennünket bírálva éket próbál verni Budapest és a vidék közé, s azt sejteti, hogy itt a bárdolatlan, sötét vidék gyűlölete dolgozik Budapest ellen. Túlbuzgóságában Budapest szószólójának csap föl. „Budapest nélkül - írja - még valahol /tiófeöjii-né\ tartanánk, s villogó gatyával hadakoznánk a nyelvészkedés frontján.” Ez éppoly nem szerencsés, elvakult hebehurgyaság, mint előbbi nyelvészkedése. Vajon csakugyan hiszi-e Supka Géza, ez a sokoldalú és eleven szellem, aki a régebbi történelemben különösen jártas, hogy mi, szegény barbár magyarok még mindig hujhuj kiáltással vitatkoznánk, sőt talán ugatni is volnánk kénytelenek, ha véletlenül nem részesülünk a budapesti nyelv fönti áldásaiban? Elfelejtette-e, hogy Pázmány - Shakespeare korában - az akkori európai hittudomány legbonyolultabb kérdéseit tárgyalta az 5 bihari nyelvén, elfelejtette-e, hogy zágoni Mikes Kelemen a kedély ró- zsálló prózáján nyilatkozott meg a XVIII. században, s elfelejtette-e, hogy Kármán József, a sültnémet Budapest kellős közepén már oly talpraesetten írt magyarul, hogy tollát bízvást megirigyelhetné bármelyik mai vezércikk- írónk? Úgy látszik, elfelejtette. Kipécézi, hogy mozgalmunk élén olyanok

201