Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

lobogó hajú és szellemű nagyvárosi költőt, hogy többé már sosem engedje el magától. Következett a sok testi és lelki nélkülözéssel terhes, 1904-1905-ös bécsi egyetemi év. Budapest onnan nézve már mint otthon, a visszavágyódás helye jelenik meg. „Mikor Zalaival a vén Bécsben csavarogtunk, folyton önökről, pesti, zseniális költőkről és jó emberekről beszélgettünk” - írja Babitsnak november 20-án.zs Bécsből, a téli szünetről való visszautazása után küldi Szabadkára első Budapestről szóló lírai prózafutamát, a Bácskai Hírlap 1905. január 29. számában megjelent, már említett, itt is olvasható Heti levelet. Február 18-án pedig ezt írja Babitsnak: „Részemről alig várom a szeptembert, hogy Bpestre rándulhassak, s önökkel élhessek.”30 Igen sajnálhatjuk, hogy még a maga idejében, elküldését követően elveszett az a Csáthnak Bécsből 1904 őszén írott „hosszú levél”, melynek főbb tárgyait Kosztolányi utóbb pontokba szedve tárta unokaöccse elé. Ebben olvashatjuk: „Hetedik lap: Waterloo. Határozatlanság, magasabb aerába való lendülés. Budapest és a budapesti barátok.”31 Még egy évnyi kényszerű ingázás Szabadka és a főváros között, s 1906 május elejétől Kosztolányi végleg megtelepedik Budapesten. Május 31-én újságolja Babitsnak: „Sokat dolgozom. A Budapesti Napló belmunka- társa lettem. Egész nyáron Budapesten maradok.”32 Június 24-én pedig már elragadtatottan ezt írhatja neki: „Én, édesem,

29 LN, 60. old.

30 LN, 79. old.

31 LN, 65. old.

32 LN. 112. Old.

Pesten ragadtam. Ady Endre helyére, ki Párisba ment, a Budapesti Napló-hoz szerződtem belmunkatársul. Szépirodalmi cikkeket, verseket, tárcacikkeket írok bele, s a vers rovat vezetője vagyok.”33

Ott, a Vészi József vezette Budapesti Napló szerkesztőségében, a Nyár című szöveggel vette kezdetét Kosztolányi e kötetben egybegyűjtött Budapest-publicisz- tikája, s született meg — nem előzmények nélkül, de saját emlékezete szerint - a hírlapíró Kosztolányi. „Első nap, amikor leültem íróasztalomhoz, az öröm után elfogott a félelem. Bevallom, én addig iskolai dolgozataimon kívül még sohasem írtam prózát. A prózaírást általában megalázó dolognak tartottam. Azt hittem, hogy aki ilyesmire vetemedik, menthetetlenül elzüllik. Nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme lehet két olyan sornak, mely nem rímel egymással. Ennélfogva úgy segítettem magamon, ahogy tudtam. Cikkeim fontosabb részeit előbb versben írtam meg, aztán, hogy rajta ne kapjanak a turpisságon, leszereltem a ritmust, óvatosan áttettem prózára. De a környezet bátorított. Költők, regényírók és novellisták dolgoztak itt, Ady Endre, Szép Ernő, Kabos Ede, Bíró Lajos, Lengyel Géza, Hegedűs Gyula. Az egyik asztalnál Csáth Géza Wagnert és Puccinit fütyörész- te, a másiknál tudósok vitatkoztak Herbert Spencerről és Nietzschéről. Fölöttünk nagyapai szigorral és lágysággal trónolt a szerkesztő.”34

33 LN, 113. old.

34 Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt. Budapest, 1977. Szépirodalmi Könyvkiadó, 31. old.

18