Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
Rákóczi út S zörnyű... szörnyű... Ez a szó buggyan ki a szájon, és nyomban meg is alvad rajta, mint a vér. Hiszen sohase volt nyájas vagy kecsegtető. Békeidőn is elszorult kissé a szívünk, mikor végigmentünk rajta, ilyenkor, az éjféli vásár idején. Mert mindent elegyít magában, ami másé, sok-sok nemzetközi színpettyet, foltokat és hibákat, melyeket külföldről hoztak be. Nincs stílusa. Aztán az lett a stílusává, hogy nincs stílusa. Amerikai sietség reklámozza itt magát, mely csigalépéssel halad. Gyorstalpalók, gyorsfoldozók, gyorsvendéglők versengenek, és mellettük egy enyveshát-üzlet, mely hasonlóképp gyors. Szinte minden öt méter után más. Melegből hidegbe megyünk át, borzongva, váratlanul. Vannak olyan részei, melyek a nápolyi zugutcákra emlékeztetnek, azokra, melyekben macskapecsenyét sütnek. Egy mozija a berlini külvárost hozza eszünkbe, egy háza a batignolles-i emeletes nyomorfészket, egy kávéháza a bécsi szellemtelenséget, egy kis eldugott csapszéke pedig - a szurdék- az orosz regényeket. Mindene mást juttat eszünkbe. O maga szinte nincs is. Jelképes út ez. Aki megérkezik a pályaudvarra, annak előbb végig kell haladnia rajta, hogy a városba jusson. Temető a város. De akkor ez az út a kálvária, a szenvedés stációival. Előre elmondja, hogy az érkező nem sok jót várhat. Vígnak, szépnek és kellemesnek se kell lennie. Nem is tetteti magát. Hiszen csak temetőbe vezet. Sokszor gondolkozom azon, mit szólna az az ember, ki valahogy elaludt volna, mondjuk két évvel ezelőtt, és mindmáig aludna. Ezt az embert ma éjjel felkelteném. Egy árva szót se mondanék. Vinném magammal, hoznám ide. Hallaná, hogy kopog a cipőm, melyet már nem véd a neszfogó gumisarok. Elhaladnánk a sötét kávéházak mellett. De ez se tűnne fel neki. Itt azonban felocsúdna. Mert az élet azóta már egészen megváltoztatta ütemét. Mi nem tudjuk, hol vagyunk, ő azonban látná. Budapestnek ma éjjel olyan jellege van, mintha csak átmeneti célra épült volna, aerolit-kövekből, gipszből, fából, nyaralónak, vendégfogadónak, vagy nagy terasznak. Ebben 160
