Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Utcaképek

Firkák a jégen V ak délutánon gubbasztunk a szobánkban. Korán, nagyon korán fel­villannak most a lámpák. Meleg, sárga paszomány hull a hóra. Körös-körül, az ablakpárkányokon, a háztetőn, az utcán hideg porcukor, fölötte pedig a lámpák mély és izzó sárgasága, az imbolygó és elsuhanó ragyogás, a hermelinprém szegélye. Ez a téli délutánok szokott pompája. Nagyon arisztokratikus, főúri, majdnem főpapi pompa. Sárga és fehér, mindenütt sárga és fehér. Olyan, mint a pápai lobogó. Most legfeljebb játszanak az emberek-motozó kézzel - téli játékot. Egy délután befagytak a villamosok ablakai. Vastag, fehér páncél csörög rajtuk, mint egy másik, vékonyabb tejüveges ablak. Mióta a jégkéreg ráfagyott a villamosokra, az élet melegebb és meghittebb a kocsikban: az utasok úgy érzik, hogy elfüggönyözött szobában ülnek, ahonnan nem lehet kitekinteni az utcára, és a kis villamosút, mely máskor potomság, most utazássá emel­kedik. Nem tudunk tájékozódni. Sokszor el is tévedünk. Öt-hat megálló- helynyire röpít el a villamos a ködben, és az utazó kissé idegesen feszeng a helyén. Különben még unalmasabb az út, mint egyébkor. Nem látjuk az utca panorámáját, az élet apró jeleneteit, az autókat, a kocsikat, az embere­ket. Unalmunkban firkálni kezdünk. Estefelé az ablakon egy tenyérnyi hely sem marad. Sokáig néztem ezeket az ákombákomokat, a tél és az unalom hieroglifjeit, s arra vállalkoztam, hogy megfejtem őket, sietve, mielőtt a jégkéreg elolvad. Jelentéktelen firkák, bizonyosan semmi fontosságuk nincsen, erre gon­dol mindenki. De semmi sem jelentéktelen, az legkevésbé, amit annak szeretnénk tudni. Az emberek leülnek a padokra, és észreveszik, hogy a befagyott üvegablak vékony kérge alkalmas az írásra, a rajzra, aztán babrálni kezdenek. Vajon mit írnak? A legtöbbje odanyomja az öt ujját az üvegre, és mulat azon, hogy az ujja melege apró, áttetsző, kerek és recés foltot vág a jégben. Valaki észrevette, hogy a kétkoronás pénz tökéletes másolata kép­ződik - jégből -, amikor a pénzt odatapasztja az ablakra. Legkedvesebb 150

Next

/
Thumbnails
Contents