Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
ma már az ifjú is öreg s nem jár itt más, mint legfölebb néhány könyvtárőr, béna honvéd, míg künn a rikkancs-száj szalad s harsányan ordítoz: „A Nap!” A kávéház mélyébe soknak kitárul az üres világ. Az alkusz kínosan nyomorgat szájában egy virzsiniát; fenn a plafondon ég a villany, a borfiú sürögve illan; a füst, a hő, a lárma nő, a férfi sok, de több a nő, ki összejő s mint holmi zsúrnál ásít, kacag, fitymál, nevet, mellette jajgat a gyerek, kezében egy jófajta Journál s a nagy tükörbe bágyatag látszik a füstös forgatag. Gyorsan fizessünk, itt az alkony, menjünk hamar, megfojt e hely! A népes korzó áll a parton s a lányka mindig érdekel; halkan susog a sok platánfa, bódít a hó-akác virága, az ember ismerőst kutat... Nézd itten a szökőkutat! Párkány-szögelletén a kádnak sok moh-lepett, bús nimfa van s oroszlánfői untalan gyöngyös, fehér vizet okádnak, míg az emelt, magas síkon blazirtan áll egy vén Triton. Itt fényes az éj, mint a nappal s akár az éj, bűnös a nap, a vérbe lázadozva nyargal 140
