Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Alakok

— A legöregebbik?

— Hatvannyolc éves. Az már a főkapitányságon kezeli a telefont.

— Mikor szokott enni?

— Minden negyedik órában, őrváltás után.

— Dohányzik?

— Pipázok.

— Iszik?

— Nem járok én kocsmába soha. A hónap elején mehetnék, de akkor meg szégyellem. Ne gondolja a kocsmáros, hogy a rendőr azért iszik, mert most van pénze.

— Hol állt először poszton?

— A Tisza Kálmán téren.

— Mikor?

— 1919. szeptember 14-én, reggel 8-12-ig.

— Mit érzett?

— Rendkívül zavarban voltam.

— Miért?

— Nem tudtam, hová tegyem a kezem meg a lábam. Kocsik futottak jobbról-balról, emberek szaladgáltak össze-vissza. Azt hittem, hogy mindenki csak engem néz. (Képzeljékelezt a lázálmot.) De néztek is. Odajött a közönség: „csak hogy magukat is látni, biztos úr, az Isten áldja, éljen a rendőrség”. A kommunizmus után volt.

— Ki szólította meg először?

— Egy asszonyság. Valami utcát keresett.

— Színházba jár?

— Ha felügyeleti szolgálatom van.

— Melyik a legszebb darab?

— A János vitéz.

— Regényeket olvas?

— Csak komoly munkákat.

— Mit?

— A Világtörténelmet. Az ókort meg a középkort.

— Az újkort nem?

— Azt nem.

— Politizál?

— A politikától szigorúan és hivatalosan tartózkodom.-De mégis, az ókorban kiket szeret jobban: a görögöket vagy a rómaiakat?

— (Határozottan.) A rómaiakat.

— Milyen pályára készült?

— Mindig rendőr szerettem volna lenni.

126