Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Alakok

(Ejfél felé, amikor hazaballagok a hótól ordas februári holdfényben, az utcasarkon megpillantom a rendőrt. Naponta látom őt, azaz mindig mást és mást, mint egy faj képet, amely nem változik azáltal, hogy a személy cserélődik. Sapka, csizma, prémes télikabát, deréköv, töltött Frommer-pisztoly, kard. Már nem az a humorosan kedves, kövér, harcsabajszú alak, kit valaha ismertem, nem a röndér, csak a rendőr, de azért délceg, egészséges, nyugodt és nyugtató. Ebben a pillanatban megértem a szász királyt, aki valaha kijártában azt mondotta, hogy a világ legszebb katonája a rendőr. Már percek ótafigyelem. Mit mível? AH és áll, egyet tép jobbra, egyet tép balra, sétál akkorka területen, mint egy börtöncella, majd ismét áll, vár, szemléli az úttestet, észrevesz engem, vigyáz rám, mint egy eltévedt gyermekre az éjszakában. Melegség fut át rajtam. Vajon mire gondolhat ilyenkor? Talán a csillagokra, talán a szalonnára. Odalépek hozzá.)- Biztos úr. (Tudom, hogy nálunk udvariasságból senkit sem neveznek tulajdon nevén. A rendőr: „biztos", az altiszt: „főfelügyelő", a színész: „művész", az író: „ mester ” vagy „főszerkesztő".)- (Némán tiszteleg. )- Mióta posztói itt?- Nyolc órától fogva. Mingyárt váltják az öreg őrszemet.- Ki az az öreg őrszem?-Aki már négy órát posztok- Mikor jelentkezett az őrszobában?- Reggel félnyolckor a leváltásnál.- Most hazamegy?- Nem, az őrszobában alszom.- Van szabadnapja?- Minden negyedik, de akkor felügyeletre vezényelnek.- Mi történt ezen az őrségen?- Először is megbízást kaptam „személyek és tárgyak megfigyelésére”.- (Rémülten.) Hát már a tárgyakat is megfigyeli?

123