Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Alakok
Koldus (A kétségbeesés pillanatában, mikor lábad alól elveszted a talajt s a szem hat ár végkép elborul, arra gondolsz, hogy majd koldulnod kell s megjelenik előtted a koldusbot árnyéka. Ez a kép határozatlan, azért olyan kísérteties és szörnyű. Részleteiben, aprólékos kicsinyességében az. Most itt az udvarban előttem áll a koldus. Károly bácsinak hívják és 55 esztendős. Homlokára barna-deres haj csapzik, bajusza van, Krisztus-szakálla. Rongyok födik szénporos testét, inge cafatokban lóg, de a figyelmes szemlélő még meg tudja különböztetni az egyes ruhadarabok határvonalait, kabátját, mellényét, nadrágját. Kék szeme a rozzant test templomában áhítat osan világít. Arcéle sovány. Olyan nemes és előkelő, hogy frakkban valami nagyhercegnek hihetnéd j palástban egy apostoli szentet játszhatna a színpadon. Felvidéki tót. Törve beszél magyarul. A társalgás németül folyik. Elkérem botját, mert még sohase fogtam kezembe koldusbotot. A koldusbot olyan, mint minden más bot, mégcsak nem is sokkal hitványabb. Engedélyét maga nyomja kezembe.)- (Hangosan olvasom)-. „Könyöradománygyűjtési engedély, budapesti lakosnak. A könyöradomány szabályozása tárgyában kiadott 81.000/1924. számú (ügyeljünk a számra) belügyminiszteri körrendeletben megállapított jogomnál fogva megengedem, hogy X. Y. a saját részére nyomorenyhítés céljából, a mai naptól számított 60, azaz hatvan napon át Budapest székes- főváros területén házról-házra járva könyöradományokat gyűjthessen magának.” (Lám, a dicső huszadik század a nyomort csatornázza, mindenre talál hivatalos formulát. A szöveg fölött lila tintával az áll, hogy az engedély hatvan napra meghosszabbíttatott.) „Személyleírás. Termete: közép, arca: hosszas, szeme: kék, orra: rendes, haja: őszes-barna.” Mi baja?- Sérv. Én mindig csak az igazságot mondom.- Mióta jár így?-Tíz éve. Mire hazajöttem a háborúból, a feleségem meghalt, eltemették, azt sem tudom, hol fekszik. A népszállóban kaptam lakást. Aztán mit kezdhettem? Járni se tudtam, ruhám se volt. így lettem közönséges koldus. 119
