Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

Rokon helyzetű és felfogású európai (közép)polgárok nem túl igényes, de nem is földhözragadt társalgása arról, amit a világban látnak: így foglalható össze Agai és közönsége viszonya. Amit Arany László félreértért : Agai nem neki, nem az 1870-es évek közéleti és irodalmi elitjének írt, mint korábban mindenki más a sajtóban ( 1848-at és Táncsics Mihályt kivéve), nem „művelt ember" volt, akinek minden mondata mögött könyvtárnyi olvasmányos kora összes fő vitatémájának ismerete állt, hanem a maga kora pesri „átlag-gentlemanjeinek és átlagladyeinek" írta tárcáit, azoknak, akiknek ízlése és világképe miatt véglegesen idejét múltnak nevezte írásait Schöpflin. Porzó tárcái csakis olyasmiről szólnak, amit szerzőjük megtapasztalt, legalább annyira, hogy élőszóban elmesélték neki egy kávéházi asztalnál. Érdekes események, helyszínek és emberek: ezekből áll információvilága, amelyből hiányzik, hogy olvasta vagy igénybe vette volna a korabeli sajtóélet szervezett hírforrásait (hírügynökségi rávirarait) témája megtalálásakor. Tárcái élménybeszámolók. A kellemesen csevegő Agai tisztában volt azzal, hog)' mit nyújt. Nem kikezdhetetlen, nem megalapozott eszmefuttatásokat akart írni, hanem érdekes, szórakozraró cikkeket: „Mint nincs történetírás részrehajlás nélkül: azonképen nincs urirajz sem, amely alapos. De van egy dolog, amely ha becsesebbé nem is, de kedvesebbé részi az adarok szilárd talpkövén 31 Ágai Adolf: Porzó Vizén és szárazon. Útirajzok. I. köt. Budapest, 1895,197. old. 32 [Kecskeméthy Aurél] Kákay: Tárczaírói programok. In: Sürgöny, 1860. december 1.1. sz. 1. Old. épült, erősen megokolt bírálatnál - az előadás közvetlensége s az elfogulatlan szem, amely sokat meglát, amit soha észre nem vesz a megszokás. Ez az egyeden körülmény, melyből jogot váltunk mi tárczairók belekoryogni mindenbe mindenürt mindenkor. Csak rovom az utczákat s ülöm a kávéházakat. Ez felel meg legjobban az én czigány természetemnek."

31 Csicseri Bors, a vicclapszerkesztő A tárcaírás magában hordozza a viccek - 19. századi magyarítása szerint: az élcek-iránti érzékenységet, hiszen a kellemes, szórakozraró és a közönségét lekötő csevegésnek elszakíthatatlan alkotói a viccek: a várarlan fordulatok, a poénban befejeződő elbeszélés. A kor legjobb rárcaírói egyúttal a humoros irodalom művelői, sőt élclapszerkesztők voltak, mint Jókai (Az Üstökös), Tóth Kálmán (Bolond Miska) és Kecskeméthy Aurél (Handabanda). Kecskeméthy az 1850-es évek végén tömören meg is fogalmazta a tárca és a vicc lényegi összefüggésén „rárczai tréfa és aprólékosság, mi egyedüli mestersé32 ge a tárczaírónak, »nagy a kiesinyekben«". Ezen a sajtóstílusra vonatkozó összefüggésen túl azonban nehezen ismerhető fel rokonság a vicclapszerkesztő Csicseri Bors és a tárcaíró Porzó között. A kedvesen társalgó, mindazokban, akik ismerték, rokonszenvet, sőt szeretetet ébresztő Ágai

33 a 33 „Ágai causeur volt, nálunk a legkiválóbbak egyike. Egyéniségét azok, akik ismerték őt, lebilincselőnek mondják. Jótékony derű áradt lelkéből környezetére, elmúlt idők mezejének illata töltötte