Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

kornak szánt önreflexiókban. Ezért egyedülálló forrásanyagnak kínálkozik a felekezeti sajtó, amely ugyan nem pótolja az említett forrásokat, mégis mint a korabeli közélet szereplője, s az aktuális események krónikása és értékelője, rendkívül érzékenyen jelenítette meg az emancipáció utáni évtizedek problémáit. Az Egyenlőség születése A magyarországi izraelita sajtó története, néhány korai vállalkozástól eltekintve, az 1860-as, 1870-es években indult. A nyelvileg meglehetősen heterogén, főként német és jiddis nyelvű újságok mellett az 1880-as években születtek meg azok a magyar nyelvű felekezeti lapok, amelyek a következő évtizedekben meghatározó szerepet játszottak az izraelita közvélemény tájékoztatásában. A hírlapok tükrözték a zsidóság vallási-intézményi megosztottságát: például a Zsidó Híradó az ortodoxia magyar nyelvű lapjaként a konzervatív zsidóság központi szerve, az Ortodox Iroda támogatását élvezte, míg a kongresszusi vagy neológ zsidóság hetilapja, az Egyenlőség az ország legnagyobb neológ közösségéhez, a Pesti Izraelita Hitközséghez állt közel. Az Egyenlőség megalapítását a tiszaeszlári vérvád és a politikai antiszemitizmus megjelenése ösztönözte. A vérvád-história közepette, 1882 novemberében fiatalok eg)" csoportja olyan magyar nyelvű újság létrehozását határozta el, amely hatékonyan ellensúlyozhatja az antiszemita sajtót. A lap indulásának jellemző vonása, hog)" alapító szerkesztője, Bogdányi Mór a Függetlenség című lap szerkesztőségéből lépett ki, miután annak többségi tulajdonosa az antiszemitákhoz csatlakozó Verhovay Gyula lett. Bogdányi Vészi Józseffel, Mezei Ernővel és Acsády Ignáccal közösen hívta életre a zsi1 2 dó hetilapot. Az eszlári per alatt lett a lap munkatársa Szabolcsi Miksa, aki 1886-tól io Ennek okaival is foglalkozik Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón. In: Századok, 2005. 6. sz. 1335-1369. old.; Silber, Michael K: Utószó. In: Münk, Meir Ávrahám: Életem történetei. Budapest-Jeruzsálem, Múlt és Jövő, 2002. 333-352. old. E kivételes források között megemlítendő két világhírű orientalista önéletrajzi munkája: Goldziher Ignác: Napló. Budapest, Magvető, 1984, valamint Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Budapest, 1905. Egy forráscsoport hiánya azonban önmagában is szolgálhat információval, A korszak szereplőinek hallgatását zsidóságukról egyaránt motiválhatta a beolvadás kényszere, az ún. kettős identitás megélésének lehetetlensége, vagy ennek ellentéte, a beilleszkedés problémamentes volta. Úgy véljük azonban, a zsidó identitást taglaló személyes beszámolók hiánya inkább a beolvadást honoráló társadalmi közeg elvárásait tükrözi. h Dr. Eisler Mátyás: Az Egyenlőség elődei. In: Egyenlőség (Jubileumi szám, 1886-1911), 1911. június 1. 96-101. old.; Dr. Groszmannn Zsigmond: A magyarországi zsidó felekezeti hírlapirodalom bibliográfiai összeállítása. Uo. 101-103. old.; Scheiber Sándor: Magyar zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1847-1992. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993. 12 Az Egyenlőség korabeli mércével mérve modern hetilapnak számított, alkalmazta mindazon formai újításokat, amelyek az 1870-es évektől a magyar újságírásban meghonosodtak. Az újság felvágva került az olvasók kezébe, a rovatrendszer értelmében a vezércikk mellett irodalmi és hirdetési rovat, rövid hírek és szerkesztői üzenetek is helyet kaptak benne.