Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása

Kiss József lapjában mindenféle témájú illusztrációt kommentál. Egy szürke jóbaráF című írásában különböző mitológiai és mondai helyek összeválogatásával, humoros hangvételben a „szamár kultúrtörténetéről" érrekezik, nem hagyva ki az egyszeri gazda megverselését sem: „Elkeseredésében / Mi telhetett tőle? / Nagyot ütött botjával / A szamár fejére." Repülő drágakövek^ című írásában a kolibriket („neve: kolibri -, magyarul, delicze") ábrázoló kép mellékleteként természerleírással találkozunk élvezetes, olvastató stílusban. Heinét idézi: „Kleiner Vogel KolibriFähre mich nach Bimini. (Kis madárka, kolibri/ Vigyél engem Biminire.) Bimini - meseország, vag)ahhoz hasonló - a delcze hazája." Nem hiányoznak a kalandos történetek elemei sem, megelőlegezve a Budapesti rejtelmekéi. A megtorlás című írásban romantikus rémtörténetet olvashatunk eg)' beteg matrózról, akit a süllyedő hajó egyik hajótörött utasa, mentő deszkadarabját megszerezvén, a mélybe taszít, majd e túlélőt felveszi a fedélzetére egy hajó - egy kalózhajó, melynek legénysége a parton elnyeri büntetését, s maga is hasztalan kíván menekülni. A maestro öröme

10 című írásának rerorikai fordulatai majd a verseiben bukkannak fel ismét: „Festők és zenészek kiváló szererettel szokrak viseltetni egyik másik tanítványuk iránt. Ez az önszeretet legnemesebb formája. Maestronknak is van egy ilyen örömvirága. Ifjú lányka, üde mint Hébe, tiszta mint a múzsa. Éneke olyan, mint a mesebeli csengő vizek, melyektől 57 Képes Világ, 1870.3. sz. 39. old. 58 Uo., 1871.1. sz. 7. old. 59 Uo., 1872. 25. sz. 400. old. megifjodik, aki hallja és ízleli." Majd elmegy a tanítvány. „A kis színpad, a kis város, a maestro feledve lőn. [A tanítványok] feltűntek, ragyogtak, s rövid ragyogás után elfedé a homály - melyből nincsen röbbé feltámadás! Énekesnők - hulló csillagok!" Karácsonyi kép^: „Áhítatos, szívszorongó várakozás. A levegő tele van titkokkal, s a szív tele van angyalokkal [...]." A metszeten két kisgyerek a behavazott kapualjban fenyőfát árul, de aztán egész történet kerekedik képzeletbeli alakok feltűnéséből, egy halvány magas úr megjelenéséből: „Pillantása oly végtelen szelíd, mosolyában van valami fájdalmas. Hétköznapi embernek nem szokott a mosolya ilyen lenni." Sok pénzt ad a fáért, majd hazaviszi, teleaggatva minden finomsággal. „Egy angyal, csak egy égi angyal lehetett, akiket Jézus előre küldött kipuhatolni, hog)" a jó gyermekek merre vannak. [...] Az a halvány úr, ki karácsonyfát állított a napszámos gyermekeknek - talán azok közül való volt, kik egyedül állnak, nincs senkijök és ezért övék a világ! / Boldog karácsonyünnepet mindnyájunknak!" A hiF

2 című írása kapcsán érdemes hosszabban idéznünk a költőt, mivel képet kaphatunk e korszakában alkotott felfogásáról: „Feszület-e symboluma, vagy kettős tábla, félhold vagy majomkoponya, kőmíves kalapács vagy harisnyakötő - az tökéletesen egyre megy. Mózes-e prófétád vagy Krisztus, Darwin vagy 60 Uo., 1871.38. sz. 600. old. 61 Uo., 1871.48. sz. 761-762. old. 62 Uo., 1873. 28. sz. 447. old.