Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása

amint arról „újdondász" korából származó költeményében maga is beszámol. E cikkek körében nem érdemes a szerzőség után kutatni. Nag)-valószínűséggel állítható, hog)-ezeket a munkálatokat is maga végezte el. Akadnak azonban olyan, újabb művekről beszámoló közlések is, amelyeket érdemes azonosítani, ha lehetséges. Ilyen többek között az Egy jelenet a „bolond [!] Istókbóf

,b0 című cikke, melyben így ír: „Arany » Bolond Istók«-ját értjük, e geniális töredéket, mely után első - névtelen megjelenésekor - a költő saját szavai szerint - »a varjú sem karogott«." Majd így foglalja össze véleményét: „Jó Arany! ez a csőszkunyhó-jelenet, melyet lehetőleg saját szavaiddal akarunk leírni, egész világot betökendi hírneveddel s akik ismerik és magasztalják Shakespearet és Dantét, Göthet és Byront; kik elragadrarással szavalják a »lenni vagy nem lenni« kérdését, a »Mab kiralynet« s számtalan mást; kik úton útfélen czitálnak nyugat és kelet gyöngyeiből: azok ismernének, magasztalnának és idéznének téged is, te hatalmas szellemidéző! s nem feküdnének könyveid porosan százszámra, olvasatlanul eltemetve Ráth Mór könyves polczain [...]." A cikk nincs aláítva, de számunkra fontos lehet, vajon Kiss József írta-e a sorokar, mivel a Legendák a nagyapámról záróénekében Mayer Litvákot összehozza a „sík fenyéren" Bolond Istókkal, és ezzel sokféle módon felülírja a jelentését, és új olvasatokat tesz lehetővé, amelyek sokkal átlényegültebb és fizikálisan nag)' termete ellenére is szilfid alakot állítanak elénk ,reb Mayer Litvák' személyében. Hog)- a Bolond Istók-hagyomány mely változata (a népies, Petőfié vag)-Aranyé, s vajon az első, avagy a második énekből 1

) hat a zárójelenet alakjára, abban az lehet a fontos, hogy vajon melyik figura befolyásolta Kiss József jó negyven évvel későbbi intertextusát. A Don Quichotte és írója című cikket elolvasva (mely K - s aláírással jelenik meg) bizonyos helyek gondolati párhuzama alapján egészen bizonyosan valószínűsíthető, hog)- az előbbi is a Képes Világ költő-szerkesztőjének írása.

52 De ide vehető A Bolygó Zsidó legendája'

3 című jelzés nélküli írása, ami azért is érdekes, mert több versének visszatérő motívuma (Ahasvérus - Tovább! Tovább!). Itt Garthaphilust említi mint őselemet, majd „Sue Jenő »Juif errant«-jára" és „Mosen: Aluisvér\í\\ck dörgedelmes rytmusaira" hivatkozik, Beranger refrénjének említésével: „ Toujours, Toujours I Tourne is terre ou moi je cours, l Toujours, Toujours", hog)- aztán eljusson Arany János Az örök zsidó című verséhez. Képes Világ, 1870. 33. szám. 528. old. Erre nézve bővebben ld. Ács Gábor: Egy legenda nyomában - Reb Mayer Litvák. In: Studia Litteraria Tomus XLIII. 209-228. old. Cervantes művének magyarra fordításáról és megjelentetéséről így ír: „Oly kis olvasókör mellett, mint a magyar, csak nagy összegek kockáztatásával volna az ily mű kiállítása lehetséges. S amikor Vörösmarty és Arany művei a könyves boltok polczán hevernek s ujjnyi por lepi és Tompa műveire 56 előfizető jelentkezik: az ily vállalatot csaknem vakmerőnek lehetne mondani." Ld. Képes Világ, 1870. 9-10. sz. 150, old. A klasszikus költők korabeli helyzetét tárgyaló megjegyzésének gondolati párhuzama egészen nyilvánvaló. 53 Képes Világ, 1872. 35. sz. 551. old.