Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
pozitív állásfoglalásában bízva a kérdést nem kívánták összekapcsolni a választásokkal. Komáromban erre az adott lehetőséget, hogy a város köztiszteletben álló vezetői maguk kezdeményezték, hogy „Jókai szülőföldjének derék közönsége a városi közgyűlésből - a zsidó szavazatok igénybe vétele nélkül - írjon fel az országgyűléshez a zsidó felekezet teljes egyenjogúsítása érdekében". 11 ^ komáromi hitközség az elsők között csatlakozott a mozgalomhoz, de tagjai, látva a város polgárainak és vezetőinek támogatását, úgy döntöttek, a recepció ügyét „nem óhajtják belevinni a képviselőválasztásokba, mert azon nézeten vannak, hogy zsidók által indított mozgalmat a magyar társadalom veszi át és önként, szeretetből, hazafiságból fogja megadni a zsidóknak azt, 112 ami őket illeti". Hasonló szimpátia alakult ki az izraeliták céljai iránt a Torontál megyei Nagybecskereken, ahol dr. Klein Mór rabbi indítványára a városi képviselőtestület egyhangúlag mondta ki, hogy a megválasztandó képviselő „erkölcsi kötelességévé tétessék", majdani szavazata révén a bevett felekezetek jogállása „a zsidó vallásra is kiterjesztessék". 113 A helyi társadalom másutt is támogatásáról biztosította a zsidó közösséget, ami a recepció körüli társadalmi konszenzus kialakulására enged következtetni. A Bács megyei Zomboron a szabadelvű képviselő az „általános közhangulatra való tekintetből" nyilatkozott a vallásfelekezetek egyenjogúságának törvénybeiktatása mellett. 114 Sárospatakon a Sárospataki Lapok című protestáns egyházi és iskolai közlönyben önálló tanulmány foglalkozott a zsidó vallás tűrt jogállásából eredő hátrányokkal, s Deák Ferenc és Irányi Dániel törekvéseit idézve az általános vallásszabadság megvalósulása alapvető feltételének tekintette a zsidó vallás egyenlő jogainak biztosítását. 115 A mozgalom időbeli fejlődését vizsgálva azt várhatnánk, hog)- a választások lezajlása után megnőtt azoknak a hitközségeknek a száma, amelyek már a megválasztott képviselőktől kértek támogatást. A választások után bekapcsolódó közösségeknek azonban csak kisebb része cselekedett így, s összességében nagyobb volt azok aránya, amelyek mindössze a mozgalomba való belépést deklarálták, s a végrehajtó bizottság utasítására várva nem tettek újabb lépést a képviselők megnyerésére. Számuk látványosan megnőtt 1892. január végétől, ami bizonyára a fent említett körlevél hatásának tudható be. A dokumentum ugyanis amint azt az előzőekben láthattuk - az országgyűlésnek szánt kérvény aláírásán kívül nem igényelte a vidék aktív fellépését. Mivel a végrehajtó bizottság nem vállalta a m A vidék és a recepció. In: Egyenlőség, 1892. január 15. 9. old. 112 UO. 113 Uo. 7-8. old. ni A vidék és a recepció. In: Egyenlőség, 1892. január 22. 7. old. us Dr. Bartha Béla: A zsidó vallás egyenjogúsításához. In: Sárospataki Lapok, 1892/2. 43-47. old. A szerző a tűrt jogállás hátrányai között kiemelte - az általunk említetteken túl - a íőrendi képviselet hiányát, illetve azt, hogy a zsidó ünnepeket az államhatalom figyelmen kívül hagyja, miközben a zsidóságnak tekintettel kell lennie a keresztény ünnepekre. A „jogszerinti" hátrányok mellett rámutatott arra, hogy újabban a nyilvános fogadások alkalmával a zsidó felekezet képviselőit nem a felekezetek küldöttségei között fogadják.