Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

tett különbséget neológ és ortodox, gazdag és szegény zsidó között. Bízva az antiszemitizmus összekovácsoló erejében, a zsidómagyar szövetkezetet megálmodó Acsády Ignác abból indult ki, hogy „ha nem remélhető az összes zsidó magyarok egyesítése vallási-egyházi alapon, talán lehetséges tár63 sadalmi téren". Ezért egy olyan tekintélyes intézmény létrehozására hívott fel, amely mellőzve a vallási ellentéteket, a rituális és liturgikus kérdéseket, a közművelődés, az iskolaiig)", a magyar nemzetiség felkarolásával, az egyházi szervezetet pótolva, kimerítő oltalmat képes nyújtani a felekezetnek. A szövetkezetet kezdeményezői a „társadalmi jellegnek" megfelelően egyletként kívánták létrehozni, súlypontját a helyi szinten létrehozott fiókegyletekre helyezve. Kitüntetett feladatának szánták az iskolaiig)" nemzeti jellegű fejlesztését, a nem magyar ajkú vidékeken magyar tannyelvű iskolák felállítását, tanulóik ellátását, társaskörök, közművelődési egyletek létrehozását, hazafias szellemű felekezeti tankönyvek kiadását, valamint mindazok védelmét, akiket vallásuk vag)* származásuk miatt üldöznek. E célokat a vallási kérdések és a napi politika kizárásával szeretették volna megvalósítani.

64 A szövetkezet terve hamar támogatókra talált, s néhány hónap alatt országszerte számos helyi egylet alakult azzal a céllal, hogy részt vegyen az alapszabályzat kidolgozásában és a meghirdetett program végrehajtásában. A csatlakozók között egyaránt megtaláljuk a neológia és az ortodoxia képviselőit. A szervezést azonban 1883 nyarán megállította a vérvád per nyíregyházi tárgyalása. Bár a kezdeményezők a per után folytatni kívánták a munkát, a tárgyalást követő események - a nyomában járó antiszemita zavargások, valamint az Országos Antiszemita Párt megalakulása - végleg maguk alá temették az elképzelést. Az egységgondolat azonban a következő években sem merült feledésbe, a megvalósítására tett lépesek közül legfőképpen Ullmann Sándor országgyűlési képviselő 1888 januárjában megjelentetett emlékirata érdemel figyelmet, amely a kongresszusi, az ortodox és a status quo ante irányzat közötti ellentétek felszámolása érdekében egy újabb kongresszus összehívását javasolta.

66 Az írás az ortodoxia azon álláspontját vette célba, amely a kongresszusi zsidóság egységtörekvéseit rendre a „két vallás" tételével utasította vissza. Ennek értelmében a neológok olyan mértékben távolodtak el az ősök hitétől, amely alapján indokolt őket egy másik vallás képvisclőiAcsády Ignácz: Országos zsidó-magyar szövetkezet. In: Egyenlőség, 1883. március 4.1. old. Acsády Ignácz: Az országos szövetkezet alapszabálytervezete. In: Egyenlőség, 1883. április. 8, 5-8. old. Acsády két testületet, a francia alapítású nemzetközi segélyszervezetet, az Alliance Israélite Universelle-t és a katolikus Szent István Társulatot tekintette követendő példának. Az előbbit szervezeti felépítése, az utóbbit a felvállalt feladatok miatt. A csatlakozók neveit közli Acsády Ignácz: A szövetkezet ügye. In: Egyenlőség, 1883. április 22. 8-9. old., valamint A szövetkezet ügyében. In: Egyenlőség, 1883. május 6. 5-7. old. 66 Ullmann úgy vélte, a felekezetnek is tennie kell az autonómiáért, mert „ha magunk nem emeljük felekezetünket arra a niveaura, a melyen az ország bevett vallásfelekezetei állanak, akkor ne várjuk senkitől, hogy a bevett felekezetekkel egy elbánásban részesítsen". Ld, Ullmann Sándor: A zsidó felekezeti ügyek rendezése. In: Egyenlőség, 1888. január 22. 2. old.