Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

szállást követően feleségével együtt Kádár Béla a budapesti gettóba kényszerül. 67 éves. Felesége az éhezések, betegségek következtében 1944-ben meghal. Kádár készülő Menekülők című tusrajzán az előtérben összekapaszkodó erőreljes férfi és nő mögött a tömegben zsidók, a háttérben szétrombolt házak. Minden összeomlik. Családját elveszti, személyes tárgyai, feljegyzései nagyrészt megsemmisülnek (rajzai egy részét eg)- zongorába rejti, amely a bombázások során elpusztul). Hogyan védekezik, mi mást tehetne? 24 tollrajzból álló sorozatot készít Dies Irae (A harag napjai) címmel, melyet 1945 januárjában a Jewish Agency for Palestine által szervezett Akik meghaltak és akik harcoltak a zsidó becsületért című kiállításon is bemutatnak. 1945 májusában szerepel a munkaszolgálatban elpusztított Rózsa Miklós műkritikus, művészetszervező emlékére Kállai Ernő által rendezett Szabad nép - szabad művészet című kiállításon Újpesten. 2000-ben, a Zsidó Nyári Fesztivál elsőként Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand műveit mutatja be a Budapest Galériában. A katalógusban közlik Kádár Béla 1922-ben kézzel írott levelét „A budapesti izr. hitközség nagytekintetű Elöljáróságának", melyben segélyt kér családjának, és önmagát így mutatja be: „Budapesti születésű, 45 éves izr. vallású festőművész vagyok a legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdve. 4 gyermekes családdal s gyengélkedő feleségemmel, egy kegyerlen rél végnélküli szenvedéseinek kitéve." Egész élete - minden sikere ellenére - a szegény zsidó, a megalázott, megvetett, kiközösített kis zsidó élete. Erdei Viktor (Budapest, 1879. október 16. - Budapest, 1945. március 9.) Eredeti neve Epstein. Kereskedelmi akadémiát végez. Képzőművészeti tanulmányait Székely Bertalannál kezdi a Mintarajztanodában (1899-1901). 1899 nyarán Nagybányán Hollósy Simon szabadiskolájában dolgozik, és még abban az évben kiállít szénrajzaiból a Nemzeti Szalonban. A Nagybányai Művésztelepen 1903-ban Ferenczy Károly mellett tanul, majd 1908-1909-ben Münchenben, 1912-ben Párizsban képzi magát. 1905-ről részr vesz a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes kiállítását Budapesten rendezi 1907-ben, 28 évesen. A katalógusszöveget Fülep Lajos írja, aki jelentős művésznek tekinti, és baráti kapcsolatot tart vele - ez Erdeinek is nagy rekintéíyt kölcsönöz. Olajfestményeket, rajzokat, rézkarcokat, portrészobrokat állít ki, kiadja kőrajzgyűjteményét Eros immaterialis címmel. Ugyanebben az évben alakul meg a fővárosban az új természetlátást és a szecessziót meghonosító Kéve művészcsoport, amelynek néhány más nagybányai tanítvánnyal együtt tagja lesz, és szerepel a kiállításukon is. 1911-ben Nagyváradon, 1912-ben Szegeden mutatkozik be önálló kiállítással. 1915-ben a hadikórházakban bereg katonákat rajzol. 1918-ban litográfiákat készít Révész Béla Beethoven Miniature című könyvéhez. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919-ben Bécsbe emigrál. 1929-ben hosszan írnak róla a Magyar •zsidó lexikon ban. A harmincas évek közepétől ismét Budapesten él, meglehetős visszavonultság-