Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

járói: eszkimók, azrékok Peruból - Pasrrana, a hajleány, a Sziámi-ikrek és az anarómiai múzeum" - írja önéletrajzában.

12 Apja korai halála, anyja küzdelme a tíz gyerekkel a fennmaradásért, az első világháború megpróbálratásai egész életét befolyásolják. Gégéreker fest, kávéházban arcképeket, hogy valahogy megéljen. A „Művészház évtizedekig visszautasított, és ha valaki beszélt rólam, mint teljesen lehetetlen mázolót ignorálrak; ott, ahol giccsgyártók jól befészkelték magukat, megvetőleg beszélrek rólam" - írja visszaemlékezésében. Az Iparművészeti Iskolát a Magyar Izraelita Kézműves- és Földműves Egylet ösztöndíjának segítségével végzi el. A Der Srurm vezetője, Henvarrh Waiden fedezi fel, akárcsak Péri Lászlór és Kádár Bélát. 1924-től négyszer állír ki Berlinben. Scheiber 1929-ben szerepel a Magyar zsidó lexikonban. A Múh és Jövő rendszeresen közöl képeiből. Az 1937 júliusában Münchenben megnyíló „Entartete Kunst" kiállításon a „németidegen" művek között Scheiber Hugó képei is orr vannak, a magyarok közül Bernárh, Borrnyik, Kádár Béla, MoholyNagy és Péri munkáival együtt. Scheiber idegenkedik minden művészi szervezetről (a KUT-nak és az UME-nek sem tagja), talán Kádár Béla mondható az egyetlen barátjának. Ez a különös, csodálatos rajzkészségű, magányos ember, akinek se szerelmei, se családja s így uródja sincs - Vörös Géza festőművész szerint -, rajzai, fesrményei „árait tostélyosokban, virslikben mérte". 1940-45 között csak az OMIKE-kiállításokon szerepel. A Kertész utca 22-ben él húgaival visszavonulran és szegényen. Ebben az időben zsidó témákat fest, rajzol: Imádkozó, Talmudista, Tórao/vasás, Előimádkozó. Mintha belekapaszkodna a zsidó vallásba, ha már a zsidótörvények kiraszírorrá teszik. A ház, amelyben lakik, a pesti gettó övezetébe kerül. A rövid munkaszolgálat után végigéli a hosszú gettóidőszakot, annak minden nyomorúságával együtt. Kádár Béla (Budapest, Józsefváros, 1877. június 14. - Budapest, 1956. január 22.) Német erederű zsidó, megleherősen szegény családban szülerik (apja a források szerint sváb zsidó háromnyelvű családban). Apja Klug Mihály, aki szűcsmesrerek számára készírett elő állarbőröket, korán meghalt, így Kádár Béla 10 évesen inasnak szegődik, vasesztergályosnak tanul. Anyja, Blüh Rozália több gyereket visz a házasságba. Kádár Béla már gyermekként kénytelen sokat dolgozni fametsző bátyja, Morelli Gusztáv műhelyében. 1906-ban, amikor nevét Kádárra magyarosítja, mutatkozik be a Nemzeti Szalon grafikai és a Műcsarnok ravaszi csoportos kiállításain. „20 éves koromban szűknek éreztem Budapestet" - írja 1934-ben Rózsa Miklós felkérésére készült önéletrajzában. Kortársaihoz hasonlóan bejárja Ausztriár, Németországot, Franciaországor, a szűkös körülmények ellenére is művészi élményekkel 12 Idézi Haulisch Lenke: Scheiber Hugó. Budapest, Serpent, 1995.17. old.