Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

(1826-1902) tájképeket és történelmi jeleneteket fest. Mihelyt a zsidók beilleszkednek a környező társadalomba, valósággá válik az inregrálódás, a zsidó témák háttérbe szorulnak (például a holland Joseph Israels, 1824-1911, a némer Max Liebermann, 1847-1935 srb.). A francia Camille Pissarro (1830-1930) vállak zsidó identitása ellenére sem fesr soha zsidó témát. Számos országban az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus meghonosítói között vannak zsidó festők, nálunk például Fényes Adolf, Perlmurrer Izsák, Iványi-Grünwald Béla. Peter Gay angol művészettörténész könyvében tiltakozik az ellen, hog)- egyes szerzők a modernizmust a zsidóknak tulajdonítják, a zsidó emancipációval hozzák összefüggésbe: „merő antiszemitizmus, avagy filoszemita elfogultság" - mondja az összefüggés-keresésről a 20. századi modernitás és a zsidók asszimilációja, az európai társadalmakba való beépülése között. Hivatkozik az osztrák zsidó Sigmund Freudra (halála előrr kényrelen volt Bécsből Londonba emigrálni), aki szerinte elutasította, sőt: gyűlölte a modernizmust, különösen a modern képzőművészetet, s Karl Abraham pszichoanalitikusnak írt levelében azt állítja, hog)' a modern fesrők „velük szülerett látáshibában szenvednek. Ha a 20. századi vag)' a két háború közötti képzőművészetről szóló könyvek névjegyzékét akár felületesen is átnézzük, láthatjuk, hogy a zsidó származásúak aránya még azon magyar festők és szobrászok között is magas, akiknek nem volt problémá3 Speclor, Jack J.: TheAesteíics of Freud. London, 1977. 22, old. juk zsidó származásukkal, akik neveltetésük folytán természetes módon tartották magukat magyarnak vag)- magyarnak és zsidónak egyszerre. Zsidónak minősül ezek alapján a törvény értelmében a magyar képzőművészet számos „nagymestere", közörrük a nemzeti-népi festészet, szobrászar megteremtői: Fényes Adolf, a századelő ünnepelt fesrője, a két háború közörr nag)' tekintély, a Szolnoki Művésztelep alapítója; Beck 0. Fülöp, aki az első világháború alatt az Ezer éve küzd a magyar című érmet alkotta - egyik oldalán vágtató szittya lovast ábrázolva- gróf Tisza Istvánról is több művet készített, 1931-ben a Pápai Református Kollégiumban avatták fel Hősi emlékművet és 1944-ben Szent Ferenc-szobrát; Ligeti Miklós, a városligeti Anonymus-szobot, a szegedi Erzsébet kirdlyné-márványszobot és számos jelenrős középület (Parlament, Gresham-ház) díszítő szobrásza; IványiGrünwald Béla, a magyar képzőművészet szellemiségét évtizedeken át meghatározó Nagybányai Művésztelep egyik alapítója, főiskolai tanár, jelentős monumentális megbízások és a megkapható összes állami díj birtokosa; Teles Ede, a magyar népi-nemzeti szobrászat nag)- alakja, a két világháború közörri kulturális politika támogatottja, állami és nemzetközi díjak, kitüntetések birtokosa. „Amennyire számottevő volt a zsidó jelenlét a kultúrában, oly szembeötlő a zsidó téma hiánya a zsidó művészek munkáiban"

4 - írja Fejtő Ferenc. „Csak egyetlen festőt ismerek, akiben a vallásos érzés megvan, és ez is nagyobb zsidó, minr festő" 4 Fejlő Ferenc: Magyarság, zsidóság. Budapest, História Könyvtár, 2000.