Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - F. DÓZSA KATALIN: „Kaftán, srájmli, pajesz idegen volt számára"

vendégként nem az alkalomhoz illő öltözékben jelent meg. Apámnak pedig nem volt ferencjós­kája. Az ilyen szertartásos külsőségek - talán még feudális örökségként - hozzátartoztak nem csak a nagypolgári, de a középpolgári élethez is. Egy nagy kereskedelmi cég pedig nem képvisel­tethette magát olyan utazóval, aki nem ismeri, és nem tartja be ezeket a szabályokat." 30 Ez utóbbi a kulcsmondat: a 20. század elején a megfelelő öltözködés a társadalmi érvényesülés elengedhetetlen eszköze. Bár a zsidó és keresztény középosztály közötti láthatatlan falak változatlanul léteztek, már voir árjárás, és főleg már nem lehetett visszahúzódni a „kancellária"-ba vag)' a „komptor"-ba a sefteket lebonyolítani. 31 Hegedűs Andor nagyváradi szabója elinréz­te, hog>- eg)" pesri kolléga egy nap alatt elké­szítse méretre a ferencjóskár, ami így nem gyűrődörr a bőröndben. „És felölrve az új ru­hár, rá a világossárga überzieherr, illően fe­hérbetétes fekete, gombos félcipőben, fe­jén keménykalappal, kezében csontfogójú sétabottal, úgy ahogy illett, pontosan tizen­egy óra után öt petccel becsöngerett a Hajós utca 15. számú ház első emeletének lépcső­házi bejáraránál." Ez a mosr már csepper sem fiatalos és bohém, éppen ellenkezőleg: konzervarív megjelenés megalapozta a jö­vőt, az jó állást, a főnők leányának kezét, va­lamint a biztos jómódot. A középosztály tagjainál már nem igazán lehetett megkülönbözrerni zsidó és nem zsidó öltözködést, legfeljebb finom árnya­latokban. Kaffka Margit írja a Színek és években, hog)" a megye régi családjainak fér­firagjai kevésbé divatosan öltözködtek, mint az újabban odakerültek vag)" a felrö­rekvő újgazdagok. A bohém érrelmiségi viszonr függerlenül vallásról és nemzeti­ségtől, feltűnően és meghökkentően öltö­zött, el is várták tőle, és a szabályokat aggá­lyosan betarró polgárok kissé borzongva on nézték a merészen öltözött művészeket. A középosztály felső rétegei és a nagybur­zsoázia férfiragjai inkább arról voltak neve­zetesek, hog)" mélyen anyagi lehetőségeik alatt öltöztek. Néhány öltöny, frakk, zsa­kett, ferencjóska, amit csak akkor cserélrek, ha kihízták vagy nagyon elkopott! Kivételek persze voltak. Chorin Daisy közli nagyapja fényképét. Elegáns, szakállas úr tekint ránk a fényképről. Jó szabású ferencjóskáját, szürke nadrágját biztosan nem a Váci körúti ruharaktárban vette. Mint ahogy finoman elegáns és divatos a nagymama is. Eg)" na­gyon szép, turnürös hölgy néz ránk ked­ves-komolyán a fényképről. 35 Viszonr a vic­cek visszatérő alakjai voltak az újgazdagok feleségei, akik a bonyolult öltözködési sza­bályokat, amelyek a hölgyek számára még aprólékosabban és részletesebben írták elő, hog)" mikor mir és hogyan illik viselni, egyál­30 Uo, 28. old. 31 Halvány használja ezeket a szavakat az irodára. A nagyapa bolt mögötti irodáját a 19. század elején még kancelláriának hívják, Bondy Hermannét komptornak. 32 Hegedűs: /', m. 34. old. 33 Kaffka Margit regényei. Bev. Bodnár György. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962.76. old. 34 Strasserné: /'. m. 14. old. 35 Uo. 20. old. A turnür a szoknya íarrészét kiemelő segédeszköz (abroncs, párna, erősebb redőzés).

Next

/
Thumbnails
Contents