Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - F. DÓZSA KATALIN: „Kaftán, srájmli, pajesz idegen volt számára"
nek a rétegnek az alapelve, éppen ellenkezőleg, ez volt a polgárság jó részének meggyőződése a kálvinista debreceniektől a katolikus svábokig. A pénz nem a luxusra és pompára való; azt meghagyták a középosztály nemesi és vezető rétegeinek. Amíg a középnemesség, az ún. dzsentri réreg sokszor erején felül költekezett - nemritkán nem is saját igénye miatt, hanem azért, mert társadalmi helyzere ezr kívánra meg -, addig a polgárság a leherőségei alatt élt, mett feleslegesnek tartotta az ésszerűnél magasabb életszínvonalat, azonban annál fontosabbnak a családi vagyon gyarapítását. Ezt a szemléletet láthatjuk a debreceni jómódú ősöknél Szabó Magda Régimódi történet című családregényében is. A gyorsan meggazdagodó családok is sokáig tarrották magukat ehhez az alapelvhez. Hatvány főhősének, Zsigának dúsgazdag apja például sajnálta a pénzt eg)jó szabónál csináltatott elegáns frakkra. Leányai esküvője alkalmával a fiának kész frakkot vásárok a Váci körúri ruharaktárban, ami meg is lárszódott a rossz szabáson és az anyagon. Ebben az időben ugyanis a férfikonfekció nagyon rossz minőségű volt, s a szegények, no meg a takarékosak vásároltak ruharaktárban. Strasserné Chorin Daisy apjáról írott visszaemlékezésében külön kiemeli, hogy őket, gyerekeker is nagyon szigorúan fogták, kevés zsebpénzük elköltéséről naponta be kellett számolniuk, és büszkén teszi hozzá: „Édesanyám szerényen élt. Ruhákra, ékszerekre sohasem költött, pedig megengedhette volna magának. Külsőségekre nem sokat adott." 15 Valóban megengedhette volna magának, merr Weiss Manfréd lánya volt, és férje, Chorin Ferenc is a leggazdagabbak közé tarrozort. A zsidóságon belül is fontos különbségeket tartottak számon az egyes rétegek-vidéki és pesti gazdagok, kereskedők, bankárok vag)" bolrosok - közörr, amelyeknek egyik természetes kifejezője volt a ruha. Hatvány ezeker a finom megkülönböztetéseket is nagyon részletesen mutatja be: „[...] az ajtó kinyílt, s Thiers 16 módjára kiborotvált, diplomataképű, pofaszakállas, kis mosolygós ember, maga Blau Gusztáv tipegett be rajta, karján vezetvén ezüstszínű selyemben besuhogó feleségét, a hideg nyugalmú Evelynt, aki előrehaladt kora mellett még mindig szép asszonynak volt mondható. [...] Most a társaság többi tagjainak bemutatása következett. Blauék úgy álltak a szoba közepén, mint valami fejedelmek. A fekete vagy lila bársonyban és nehéz selymekben görnyedő vidéki asszonyok nem győzték Blauné öklömnyi fülbevalóit és mogyorónyi gyöngysorát 17 ámulni-bámulni, és hogy ez a gazdag bankámé mégis milyen kedves és milyen lekötelező és milyen egyszerű! Milyen egy igaz dáma! Hiába, akinek már az apja és nagyapja is pesti ember volt! (mert Evelyn született Popper leány, a Fő utcai gazdag Popperekből!), annak egész föllépésén meglátszik a nagyvárosi , • M,18 neveles! is Strasserné Chorin Daisy, Bán. D. András: Az 17 1850-ben játszódik ez a jelenet; ekkor még, Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Budapest, Osiris minden rétegben, amely megengedhette magának, Kiadó, 1999. 23. old. a nagyméretű kövek, gyöngyök divatosak. 16 Adolph Thiers (1797-1877): francia politikus. is Hatvány: /', m. 47-48. old.
